Az állatoknak még a sűrűn lakott nagyvárosok is elviselhető életteret nyújtanak. A városi táplálékláncok akár négy-öt láncszemből is állnak, hasonlóan a természetes környezetben kialakuló láncokhoz. A madarak esetében a vércse (s néha már a vándorsólyom) a csúcsragadozó, az emlősöknél a kóbor macska, a nyest és a róka. Budapesten már a Tétényi út környékén, illetve a Móricz Zsigmond körtéren is láttak egészséges, vélhetően a közelben lakó rókát.

Mind több faj a városon belül szaporodik, s olykor már a belvárosokban is felbukkannak. A nyestek például a főváros ötödik kerületében is állandó lakók. A városi zöldövezetek segítik az élőlények vonulását, amelyek olyan helyeken is megjelennek, amelyek megközelítéséhez széles úttesteken, tereken kell átvágniuk. Az élelemért folyó harc életre-halálra megy: a nyestek és a kóbor macskák egymással versengenek, olykor egymás kölykeit pusztítják el.

Tóth Mária tapasztalatai szerint Budapesten viszonylag kevés patkány, pocok és egér él. A mókusállomány a városi parkokban általában csökken, de a fővárosi Margit-szigeten jelentős populáció található. A közlekedés rendre apasztja a sünöket, bár még a Terézváros kertes részein is akadnak tüskés jószágok. Egyes városok külső részein vaddisznók is megjelennek, de ezek csak az erdős, ritkán lakott részekre merészkednek be. Igazán pontos adatok azonban nincsenek a városlakó állatokról, mert ilyen típusú átfogó vizsgálat eddig nem volt.

A zajok, fények sem zavarják az állatokat, bár ezek átalakítják viselkedésüket. Az éjszakai életmódot folytató, zömmel magányos nyestek például egyre gyakrabban bukkannak fel nappal, illetve csapatokban. A városok fényárja áthangolja egyes szárnyasok hormonrendszerét. A feketerigó a januári hóesésben, a hídlámpa alatt is vígan énekel. Csörgő Tibor, az ELTE oktatója szerint a feketerigók a múlt század harmincas éveiben lettek városlakók. Ma már odáig ment az urbanizálódás, hogy az eredetileg költöző madár városokban élő példányai nem vándorolnak Olaszországba. Sok a táplálék, télen is elviselhető a klíma. Mivel helyben maradnak, a legjobb helyeken hamarabb költhetnek, mint a költözők. Évente két-három fészakaljat is fel tudnak nevelni - a maradás tehát evolúciós előnnyel jár. A kedvező életkörülmények másik hatása, hogy jelentősen megnő a madarak életkora. Csörgő Tibor a Vérmező környékén több hat-hét éves feketerigót is talált, miközben a városon kívül elvétve találni ilyen korú "matuzsálemet".

Liker András, a Veszprémi Egyetem munkatársa szerint a legtöbb nyugat-európai nagyvárosban ugyanakkor a házi verebek száma jelentősen, olykor a felére csökkent. Pontos magyarázat erre nincs. Telente mindenestre kevesebb táplálékhoz jutnak, ami nagyobb pusztulási aránnyal jár. A városi verebek kétségtelenül rosszabbul tápláltak, mint a vidéken élők. Ennek oka lehet, az is, hogy a madarak fiókakorukban kevesebb, roszszabb minőségű táplálékot kapnak. Nálunk nincs pontos adat a házi verebek számáról, bár az idősebbek emlékezhetnek, hogy még a hatvanas, hetvenes években is voltak terek a városban (így az Oktogon, vagy a Vörösmarty tér), ahol telente a csicsergéstől hangos platánok alatt nem volt ajánlatos megállni. Mára ilyen helyeket hiába keresnénk.

Ugyancsak csökkent a városi balkáni gerlék, feltűnően nőtt viszont a szarkák és a dolmányos varjak száma.

Ami viszont állandó, a közönséges városi galamboké, amelyek mindenütt ott voltak, vannak, lesznek.

A parkokban csökken a mókusok száma, de a Margit-szigeten még van belõlük elég