A Sziget - mondhatni - állandó résztvevője. Az első, akkor még amolyan vadhajtásnak tekinthető fesztiválon őrült kísérletezésnek tűnt elvállalni a fellépést, ám ő és társulata soha sem ment a szomszédba egy kis formabontásért. Sokan féltek is, hiszen idegenkedő közönség előtt játszani maga a pokol. Az azóta eltelt pár évben viszont valódi ranggá nemesült a szigeti jelenlét, s így a felkérést már senki sem veszi félvállról. Kicsit behallatszik a zene, de ezt belekalkuláljuk - árulta el lapunknak Bozsik, aki más programokra is kíváncsi, csak kissé irtózik a tömegtől. Idei fellépésükön egy Strindberg-dráma jelenti a kiindulópontot, melyben egy grófkisasszony és inasa tragikus viszonya bontakozik ki. A Bozsik Yvette Társulat színpadán mindez kortól és helytől független, tág értelmezést kap. (Színházi Sátor, augusztus 13., 24:00)

Tóth Krisztina költő Nők az éjszakában alcímmel mutatja meg magát a Szigeten a feminin irodalom. A felolvasódélután nem csupán az Éjszakai Állatkert című antológiát mutatja be, hanem a maga módján be is vezet az állítólag férfiak uralta literatúra csöndes hátsó udvarába. Az efféle programoknak eleve csak a figyelemfelkeltés lehet a szerepük - mondja Tóth Krisztina, aki idén szokásától eltérően novelláskötettel jelentkezett. Az étvágy furmányos felkeltése lehet a legtöbb egy olyan közegben, amely főként a vizuális produkciókra, harsányabb előadásokra fogékony. Az irodalom eltérő ritmusa miatt nem is annyira a felolvasásokra (ki bírna végigkövetni egy többoldalas novellát a Tankcsapda árnyékában?), mint inkább a kurrens témákat érintő beszélgetésekre koncentrál majd. Ha teheti. (Octopus, augusztus 11., 17:00)

Vajdai Vilmos színész Túl sok a jó színház, és rengeteg a jó előadás. Ennek fényében a bevallottan rossz színház valódi gyémánt. Vajdai Vilmos rendezésében idén a TÁP Színház Minden Rossz Varieté című műsorával jelentkezik. Új irány, új nyelv ez, hamisítatlan ellenkultúra - meséli Vajdai - mely minden külső és belső harsányság ellenében is képes intim hangulatot teremteni a sátorban. A többek között Csányi Sándorral, Lázár Katival, Kamarás Ivánnal felszerelkező társulatot boldoggá teszi, ha hallgat róluk a média. Ha a közönség a megrendítő jelenetek alatt vihogva tapsol, a poénokon viszont értetlenkedve fintorog. Így aztán ne is jöjjön el, aki a színháztól katarzist, netán mindenhol bevethető üzenetet keres. A Best of mintájára Worst of-ra hallgató varieté ugyanis maga a tömény gagyi és dilettantizmus. És magára vessen, akit ez nem képes remekül elszórakoztatni. (Színházi Sátor, augusztus 15., 24:00)