Kormány- vagy államfők válsághelyzetekben szoktak élőben, műsort megszakítva szólni a nemzethez. Gyurcsány nem katasztrófáról beszélt, ám a beszéde katasztrofálisra sikeredett. Az ismert, lelkesítő mondatokon ("Húzzunk bele!, Legyen párbeszéd!") túl semmi sem hangzott el arról, hogy konkrétan mit és miért fog tenni a kormány. Gyurcsány pár hónap alatt elveszítette imázsának egyik legfontosabb elemét. A rá szavazók többsége azt gondolta, a kormányfő tudja, mit csinál, van programja. A nyári kommunikációs csetlés-botlás fényt derített a rideg valóságra: Gyurcsány nem tudja, mit csinál. Legalábbis egyelőre. Ezért előszedte a már ismert, "nem a politikánkkal, hanem a kommunikációnkkal van baj" doktrínát.

A beszéd előtt némi önkritikát gyakorolt a kormányzati kommunikáció hibái miatt, majd azt is megszellőztették, hogy augusztus 1. után a kormány kommunikációs offenzívát indít a megszorítások és a reformintézkedések népszerűsítésére. Úgy tűnt tehát, hogy a tévés beszéd ennek nyitánya. Ám a beszéd után a kormánytagok többsége elment nyaralni...

A kormányfői one man show-t színesítette Bajnai Gordon, a konvergenciatanács, Molnár Gyula és Hiller István aktivizálódása. Az új rendszerben a kormányfőn kívül gyakorlatilag két teljhatalmú úr van: Szilvásy György, Gyurcsány régi bizalmasa, és az egyetemi menzalázadóból sikeres üzletemberré előlépett, majd politikussá visszalépett Bajnai Gordon. Szilvásy a megszorító intézkedések kezdeti kommunikálása, valamint a budapesti olimpia megrendezésével kapcsolatos támogató megnyilvánulása után háttérbe vonult. Előlépett viszont Bajnai, aki 8000 milliárd forint elköltésének feladatát kapta. A politikus bemutatkozó médiaturnéra ment, ahol igyekezett értelmezni szerepét és a brüsszeli támogatásokból fakadó lehetőségeket. Nem véletlen, hogy a Fidesz és az ellenzéki média őt pécézte ki magának. Pontosabban a Bajnai lejáratására indított kampányt egy szocialista képviselő, Karsai József kezdte, aki mintha a Fidesz megrendelésére vetette volna fel Bajnai és volt cége, a Wallis kapcsolatát a Hajdú-Bét csődjéhez. Napokba telt, míg a szocialistáknak sikerült lekapcsolniuk Karsait, ám ekkorra már a Hajdú-Bét ügye politikai napirendi ponttá vált.

A Bajnai elleni lejárató kampány hasonlít a Gyurcsány 2004-es színre lépését követő támadássorozathoz, annyi különbséggel, hogy itt nem a KISZ-es múltra való hivatkozás vagy a meggazdagodás módja áll az üzenetek középpontjában, hanem egy stigma: "a kisemberek cserbenhagyója". A Hajdú-Bét, majd a Dunasolar cégek történetének interpretációja (cserbenhagyott kistermelők, hitelezők) logikus a Fidesz részéről. Bajnai dehonesztálása egyben a kormány egyik lehetséges sikerterületének, a brüsszeli támogatások elosztásának hiteltelenítését is szolgálja. Bajnai hitelességének meggyengítése azt jelentené, hogy a "háromlábú kormányzati szék" egyik lába eltörik, és annak borulás a vége.

A júliusban összeállt konvergenciatanács tagjai szerencsésebbnek bizonyultak. A Fideszen belüli zűrzavarra jellemző, hogy a tanács megalakulásakor Szijjártó Péter azt politikai szervezetnek minősítette, míg pár nappal később Navracsics Tibor már "nagy szaktekintéllyel bíró, hiteles testületről" beszélt. A tanács tagjai eddig elkerülték az ellenzék politikai támadásait. A tanács nevében nyilatkozó Simor András egy olyan gondolatot fogalmazott meg, amely az antikapitalista demagógiát hirdető pártok és az arra fogékony bal- és jobboldali szavazói többség számára megvilágíthatja a piacgazdaság lényegét. Mivel az elmúlt 16 évben ritkán hangzott el közszereplő szájából ilyen gondolat, szó szerint idézzük: "Szokták azt mondani, hogy a [megszorításokat - Sz. K.] a multinacionális vállalatok fizessék meg. Igen ám, de hogyha növeljük a multinacionális vállalatokra kivetett adókat, akkor azok valahogy reagálni fognak erre. Vagy csökkentik a beruházásaikat, vagy kevesebb embert foglalkoztatnak, vagy adott esetben bezárják a gyárat és elmennek máshova, ahol több nyereséget tudnak termelni. Tehát a nap végén mindent a magyar lakosság, illetve a magyar adófizető fizet meg." (Klubrádió, 2006. július 24.)

A leghálátlanabb szerep Molnár Lajos egészségügyi, és Hiller István oktatási miniszternek jutott. A "ki tud magára haragítani több választói csoportot?" versenyében az egészségügyi miniszter nyert: vizitdíj, mentőszolgálati átszervezés, daganatos betegek kezelése, kórházösszevonások stb. Hiller ehhez képest "csak" a diákok és pedagógusok egy részét boszszantotta fel a tandíj, a kötelező óraszám növelésének bejelentésével. Mindkét miniszter igyekszik gyorsan túl lenni a nehezén, a negatívumokat minél hamarabb bejelenteni, hogy aztán a nyugodt munka reményében tevékenykedhessen. Ez egyelőre naivitásnak tűnhet. Az MSZP-közeli szakszervezetek színpadias demonstrációjától eltekintve eddig csak a kvázi Fidesz-társként működő szervezetek (Magyar Orvosi Kamara, HÖOK) fenyegetőztek sztrájkokkal. Az önkormányzati kampány miatt is várható, hogy a Fidesz minden, civilnek álcázott csatolmányát mozgósítani fogja - vagyis demonstrációkkal teli ősznek nézünk elébe. Mindeközben a Fidesz erőit belső hatalmi harcok kötik le. Az elmúlt másfél hónapban több hír jelent meg a párt belügyeiről, mint az azt megelőző tíz évben összesen. Nem véletlen, hogy a Fidesz egyelőre nem tudott tömegesen átcsábítani szavazókat az MSZP-től, népszerűségének a növekedése abból fakad, hogy a kormánypártiak elbizonytalanodnak. A párt kizárólag a kormányzati megszorítások népszerűtlenségéből él, egyetlen üzenetre fókuszál: "Gyurcsány hazudott, becsapott mindenkit". A kellemes meglepetés: Navracsics Tibor szereplése. A Fidesz frakcióvezetője régóta az első fideszes politikus, aki nem zsigerből politizál, parlamenti és médiaszereplései intelligens, mérsékelt politikust mutatnak. Úgy tűnik tehát, hogy Navracsics a Fidesz békés arca, a Fidesz új Pokornija. Orbán Viktor politikai visszatérése, a hagyományos tusnádfürdői beszéd, majd a "Jó reggelt, Magyarország!" kiáltvány egyelőre azt jelzi: a pártelnök nem tud újat mutatni. Politikai eszközei (aláírásgyűjtés, tömegdemonstráció) sem lettek kreatívabbak. A Fidesz egyelőre nem önmagának, hanem politikai ellenfelének köszönheti fölényes előnyét a biztos szavazók körében. Kérdés, hogy ez elég lesz-e a várva várt önkormányzati választási sikerhez.