Bejutottunk
Hogyan jussunk ki? Autóval ne, parkolási lehetőség szinte sehol nincs. Inkább hajóval, délután 2 és hajnali egy között a pesti oldalon a Jászai Mari térről, Budán
Amikor a metró Astoriánál levő ideiglenes végállomásán egy olasz csoport tört angolsággal és heves karlengetéssel próbálja elpantomimezni, hogy merre lehet a legközelebbi HÉV-megálló, akkor már tudjuk: a helyzet kissé reménytelen. Carmello, a Szicíliából érkezett srác sem érti egyelőre, hogy a metró miért nem megy tovább a Deákig, hiszen otthon a számítógép még ezt az átszállóhelyet köpte ki, de legalább megértő. Szicíliában ilyesmiért már ölnek, gondolná a laikus, de az olasz végül beadja a derekát és hallgat az információs pult tuti tippjére: metrópótló busz a Lánchídon át a Batthyány térig. (Kivéve a hét végén, amikor a hidat lezárják.) A busz megállójába már egy lille-i csoport vette be magát,kevés hiányzik, hogy ne ott verjék fel a sátrat. De aztán mindenki felszáll. Hátizsákkal Ikarusban forgolódni az olyan, mint langyos sört inni a saját esküvőnkön, de a Lánchíd összetapadva, levegő nélkül is szép. A Roosevelt téren már harmadik próbálkozásra sem fér fel egy hirtelenszőke svéd pár, de nem adják fel. A Prodigy úgyis csak az utolsó napon lép fel. Mehettek volna villamossal is a Blaháról, mondja vicsorgó mosollyal egy középkorú férfi, aki az imént piszkálta ki a nagyőrlője mögül egy francia lány sátorrúdját. Nincs ember, aki megértené. A Batthyány téri HÉV-végállomáson BKV-ellenőrök szelektálják szelíden a népet jeggyel, vagy anélkül utazókra. Előbbiek felszállhatnak a szentendrei járatra, utóbbiak a mozgó pultnál válthatnak jegyet, ahol valaki garantáltan beszél angolul. Háromnegyed óra után már látni a Sziget bejáratát. Reméljük, ez csak a nulladik napon történt így.
