Ezt az útvonalat szeles időben csak olyanoknak mernénk ajánlani, akikkifejezetten vádlira gyúrnak, a szélvédett pesti oldalon viszont azidőnként eltűnő bringaúttal gyűlhet meg a baj.

Onnan nem egyszerű átjutni a Margit hídon sem: kedden úgy tűnt, még a villamossíneken a legbiztonságosabb, de ezt mi is csak úgy hallottuk.

Az Árpád hídtól viszont végképp az egyéni találékonyságé a főszerep, az addig nyílegyenes út folytatására ugyanis csak nagy rutinnal lehet rátalálni Óbuda szívében. Akinek sikerült, az lassan a szigetes HÉV-megállónál lyukad ki, de itt már a nulladik napon is csak a hátukon komplett katonai sátorrendszerekkel araszoló fesztiválozókat kerülgetve lehetett elevickélni. A K hídhoz érve aztán végképp kolonc lesz a bringa, sorban álláskor drasztikusan csökkentve az esélyeinket - minket bő háromnegyed óra toporgás után a biztonságiak mentettek ki (pontosabban: be), de sajtós belépő nélkül valószínűleg lassabban enyhül meg a szívük. Odabent aztán már egyszerű az élet: a bringamegőrzőhöz nyílegyenesen sokat előre, aztán ha elfogy az út, balra. Kedden kettőkor nekünk az egyes sorszám jutott, de rajtunk kívül még befér vagy kétszáz bringa, amelyeket a bilétás ellenőrző rendszernek köszönhetően akár lakat nélkül is biztonságban lehet tudni.