Hátrányos helyzetű csodák

Azt mondják: az utóbbi években a Szigeten túlságosan megnőtt az egy főre eső, vicces pólóban lazítgató zsúrfiúk száma, és mivel ez erősen rontja a komfortérzetet, e helyütt javasolnék néhány szegletet, ahol a fent említett, szívemnek amúgy kedves fiatalok garantáltan nem jelennek meg.

Várhatóan elkerülik például a metálsátrat, az egyébként fantasztikus utcaszínházi előadásokat, amelyeket későbbi írásokban méltatunk majd, bizonyára nem lesznek jelen a Pannon Világzenei Nagyszínpad, a Roma Sátor és a MűPa Jazz Színpad környékén sem; alább elmondom, mit nyernek, ha mégis.

A Pannon Világzenei Nagyszínpad összesen huszonnyolc (napi négy) előadójától például egy naprakész, hiteles és világszínvonalú körképet arról, hol tart ez a műfaj. Amely nálunk, Marton László Távolodó, a programhelyszín főszervezője szerint - ismerve a hazai lemezboltok gyenge világzenei kínálatát, a szűkösen mért sajtóhíreket és a hiányzó szakmai hátteret - hátrányos helyzetű, rétegzenei műfajnak tekinthető. Általában. A Sziget Fesztiválokon azonban rendre az egyik legizmosabb programsorozat, fergeteges hangulattal, az ismeretlen előadók iránti bizalommal, és persze igazi világsztárokkal.

Már ma is unikális koncerteket láthatunk: elsőként Danyel Waro (nem azonos Varró Dániel költővel) az Indiai-óceán Réunion nevű szigetének (elő a térképet!) legismertebb énekes-költője lép színpadra, neki még európai jelenléte is szokatlan, nemhogy csupa ütősökkel előadott transzmuzsikája. Őt Susheela Raman dél-indiai zenéből, soulból, bluesból összegyúrt produkciója követi. A Tippmixen nagyobb összeget tennék arra, hogy ez a Sziget egyik legjobb koncertje lesz. A Boban Markovic Orkestarról nincs mit mondani: garantált siker. A napot a fesztivál egyik legfurcsább koncertje zárja: megtudhatjuk, mire képes a világzenei színpadon Robert Plant, a Led Zeppelin egykori énekese.

És mindez csak a Pannon Világzenei Nagyszínpad első napja! De higgyék el, a folytatás se lesz rosszabb. A második napon, azaz 10-én például színpadra lép a mexikói-amerikai Lila Downs, aki az egyik pillanatban operaénekes, a másikban falusi indián asszony, mindenesetre némi képet ad arról, milyen az, amikor az indiánok zenéje egy erősen rövid féktávot véve összekoccan a dzseszszel, az opera ízeivel és a hiphoppal, hogy aztán az ámulatból felocsúdva mulassunk, vagy tekintetünket a szénfekete felhők közé fúrva együtt zokogjunk Goran Bregovic bandájával. 11-én sem maradunk különlegességek nélkül, láthatjuk-hallhatjuk a nápolyi szaxofonos-énekes, Enzo Avitabile hordópüfölő zenekarát, melynek hangzásán Manu Dibango, a kameruni szupersztár szaxofonos lazít majd, és megismerkedhetünk a Toumani Diabaté's Symmetric Orchestrával; Toumani egyébként kora egyik sztárja, azaz pontosítok: a koráé, amely egy 21 húros nyugat-afrikai hárfa.

12-én Femi Kuti lesz a sztárvendég, 13-án pedig Cheb Mami, aki neve ellenére nem idősebb nő, hanem fiatal, algériai raiénekes, aki egy ideig előre megfontolt szándékkal, nyereségvágyból könnyed afropopot játszott, mára azonban ismét a gyökerei felé fordult, és vállalható ízléssel egyensúlyoz a hiteles népzene és a popularitás között. Ezen a napon hallható a 17 Hippies. Róluk annyit kell tudni, hogy tényleg tizenhét hippiről van szó, akik átölelik a világot, zenei értelemben is. 14-én, hétfőn Natascha Atlas, az arab etnopop világhírű dívája és a punkot népzenébe, valamint nyájas mozgalmi dalokba mosó Leningrád, amelynek láttán garantált a döbbenet! 15-én, kedden lép fel az Afro Celt Sound System, amely egy elképesztő fikciót valósít meg: milyen lenne a közös gyökerű ír és nyugat-afrikai zene? És persze magyar fellépők. Csak találomra: a Makám, Palya Bea vagy a Besh o droM, róluk e helyütt nem írunk, mivel őket azért ismerjük.

A másik, tulajdonképpen világzenei helyszín az ötödik éve és amúgy szponzor nélkül létező Roma Sátor, amelyben olyan zenei csemegéket hallhatunk, amelyek nem idegenforgalmi gyöngyszemek, sőt... Érdekességképpen ketten a ma esti fellépők közül: Az ember ujjai (Les Doigts de l'Homme) nevű francia roma-dzsessz zenekar és a Szeméttároló (Kosovni Odpadki) nevű olasz formáció, amelynek tagjai rég elfeledett dallamokat, ritmusokat "halásztak elő a kukából", hogy aztán valami fergetegeset gyúrjanak belőle. A hét folyamán találkozhatunk Lajkó Félix első, Gyass nevű első zenekarával, a bánáti szerb, a román cigány és a breton zenéből építkező Erik Marchand Quartettel, a Gypsy szvinget játszó Trio Johnny Rosenberggel. Aztán itt lesz a világsiker felé kacsingató !Dela Dap és persze magyarok, franciák, románok, szerbek, olaszok, oroszok és spanyolok elképesztő kavalkádban! A programokat mindennap a Putumayo Café néven futó world music DJ program zárja.

Idén végre kinőtte magát a megszokott, szűk sátorból a dzsessz, és a Művészetek Palotájának anyagi segítségével a MűPa Jazz Színpad minden eddiginél erősebb, terjedelmesebb programot kínál. Amelyben szerepel hagyományos dzsessz (például a Bohém Ragtime Jazz Band vagy a Budapest Jazz Orchestra), megtalálhatók a műfaj hazai legjobbjai (például Pege Aladár, Babos Gyula, Vukán György, Borbély Mihály, Dresch Mihály és mások), valamint amerikai világsztárok (Gary Willis, a Tribal Tech egykori basszusgitárosa, a John McPhee Trio vagy a Matthew Shipp - William Parker - Gerald Cleaver Trio).

Röviden ez várható a héten, és amennyiben a mítingeken, brénsztormingokban és fallabdapartikban megfáradt fiatal munkaerők szakítanak némi időt minderre, bizonyára rájönnek, hogy bizony lüktet egy másik világ a karaokepartikon túl is.

A szaxofonos Enzo Avitabile hordópüfölõ zenekara
A szaxofonos Enzo Avitabile hordópüfölõ zenekara
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.