Persze legendásan elnevezős kedvű nép a pesti, ezt Döbrentei Gábor 1847-es, jól sikerült dűlőkeresztelője óta tudjuk. Ahogy akkor egy svungra magyar nevet kaptak Buda hegyei és völgyei - ekkor született a Tündér-hegy, a Virányos és a Farkasrét elnevezése is -, úgy keresztelték át később minden komolyabb rendszerváltozás alkalmával az összes pesti főútvonalat. Nem mondhatni azonban, hogy ez az idővel megjósolhatóvá lett aktus minden esetben nélkülözte volna az emelkedettséget. Az a pillanat például, amikor Krassó György egy festőlétrán billegve vissza-Nádorosította a Kádár-kor Münnich Ferenc utcáját, sokak szemében valóban megtörténtté, immár tárgyszerűvé tette a kommunista rendszer összeomlását.

Ezen azonban régen túl vagyunk. Aki 2006-ban a Moszkva tér átnevezéséből akar politikai hasznot húzni, annak fogalma sincs a magyar rendszerváltás természetéről. Aki úgy véli, hogy ha ma Budapesten Moszkvából Ötvenhatosok terét csinál, abból októberben máris választási sikert szüretelhet, az megérdemli, hogy majd tágra nyílt szemmel csodálkozzon az eredmények láttán. Utána meg leírja százszor egymás után, hogy "hibáztam, mert álproblémákkal töltöttem a drága időt, miközben a főváros fuldoklik a valódi gondoktól".

Nem arról van szó, hogy ne kellene méltó emléket állítani '56-nak. Kellene, nagyon is kellene, még akkor is, ha már most látszik, hogy a szobrok és ellenszobrok egymásra boruló árnyékából képtelen lesz napfényre törni a tisztázás, amely immár fél évszázada várat magára. '56-nak nem az szolgáltat majd igazságot, s nem az avatja szívbéli nemzeti ünneppé, ha elvesszük a Moszkva tér nevét. Hanem az, ha végre indulatok nélkül, a jelen helyett a múltba tekintve ismerjük meg az ötven évvel ezelőtti eseményeket.

Ennél persze egyszerűbb a Moszkva tér átnevezését sürgetni. Miként a főváros gondjainak tevőleges enyhítése helyett is könynyebb metróbeli üvegkalicka mellett arról sajtótájékoztatni, hogy "magyarellenes" gyakorlatot folytatnak a BKV-ellenőrök - mert a turista bezzeg vehet pótdíj helyett jegyet -, vagy a saját budapesti hegemóniánk alatt bezárt Kürt utcai tisztasági fürdő előtt azt firtatni, mit készül tenni az ellenfél a város hajléktalanjaival. Persze, ezek csak kampányfogások. De szépen leplezik azt a konszenzust, amellyel a vezető pártoknak eszük ágában sincsen a főváros legfőbb baján változtatni. Miközben nagy bőszen fújják, hogy mennyire szeretnének egy "erős", "egységes" fővárost, minden rendelkezésükre álló eszközzel a pártpénztárakra nézvést olyanynyira kedvező széttagoltság fenntartásán vannak. Egy olyan városén, ahol arról is legalább öt különböző testület dönt, változzék vagy maradjon-e a Moszkva tér neve.