Szakadék az orvosok és a jogszabály között
A kórházak a szerződések átalakítására meglehetősen sokféle megoldást alkalmaztak, de ezek vagy az orvosok, vagy a munkaügyi ellenőrzés tetszését nem nyerték el. Általában a szerződések átalakítása jelentősen csökkentette az orvosok jövedelmét. A szaktárca egy létező speciális jogviszonyt, az úgynevezett szabadfoglalkozású orvoslást javasolja megoldásként. Ez az orvosoknak nem szimpatikus, mert ugyan sok eleme hasonlít a vállalkozásokéira, de a szabad orvoslás jogcím mellett a gyógyítónak nem lehet magánpraxisa, nem lehet vezető a kórházban, és az eszközhasználatért is bérleti díjat kellene fizetnie.
Kerekasztal a színlelt szerződések felszámolása miatt fenyegető válságról
Bizonytalanság és átmeneti megoldások. Egyelőre ez jellemzi az egészségügyi foglalkoztatást. A kerekasztal-beszélgetésben az orvosokat képviselő Fröhlich Péter ezt állítja. Mint mondja: a kórházak jogászainak sincs egységes álláspontjuk a színlelt szerződésekkel kapcsolatban. A feszültség egyre nagyobb: a menedzsment munkaügyi és APEH-ellenőrzéstől tart, az orvosok pedig a szerződések munkaviszonnyá alakításával nem akarják elveszíteni jövedelmük negyven százalékát. Az elkeseredés mára olyan mértékű, hogy a traumatológusok kilátásba helyezték: ősztől nem lesz ügyelet a sürgősségi ellátóhelyeken. Ha ugyanis a kormány ragaszkodik a munkaügyi szabályokhoz, a traumatológusok is a jogra hivatkoznak, és nem vesznek részt a munkaidőre vonatkozó szabályok kijátszásában. Szeptembertől tehát nem dolgoznak többet, mint amennyire a törvény alapján kötelezhetők. Számításaik szerint ez azt jelentheti, hogy egyes kórházakban már augusztus végétől, a többiben pedig legkésőbb októbertől nem lesz ügyeletre kötelezhető orvos. Elfogy ugyanis a törvényesen vállalható túlórakeret.
A szaktárca egyelőre tűzoltással foglalkozik. Módosíttatni akarja az ellenőrzésekre vonatkozó irányelveket, amelyek alapján a munkaügyi, illetve adóellenőrök eldöntik, hogy egy-egy szerződés munkaviszonyt takar-e vagy sem. Konfliktusoldóként ajánlják a szabadfoglalkozású orvoslást mint legális, a jogszabályokban is szereplő munkavállalási lehetőséget.
Csaló és minden szempontból ártalmas megoldásnak ítéli a színlelt szerződéseket Mihályi Péter közgazdász. A tárcával ellentétben ő úgy véli, a megoldás nem lehet más, mint az egészségügyi dolgozók beillesztése ugyanazon szabályok közé, amelyek mindenkire vonatkoznak. Hozzátette: a szabadfoglalkozású orvoslás a magyar jogrendbe nem illeszthető be. Számára a szabadfoglalkozású orvos ugyanazt jelenti, mint a szabadfoglalkozású operaénekes: elvégezte a Zeneakadémiát, de az Opera éppen nem alkalmazza őt.
Az APEH szerint az eddig javasolt megoldások egyike sem hoz megváltást az ágazatnak. A hivatal szakmai elnökhelyettese, Juhász István véleményét azzal magyarázza, hogy a szabad orvoslásról szóló szerződésekről általánosságban nem mondható ki, hogy elfogadhatók. Azt ugyanis, hogy egy szerződés színlelt-e vagy sem, csak konkrét vizsgálat után lehet megmondani. Ha a kórházban a Nyuszi Bt. operál napi nyolc órában, az valószínűleg színlelt szerződés. Ezeknek az ellentmondásoknak a föloldására a szaktárca által szorgalmazott irányelv-módosítás kevés lesz. De bármilyen irányelvet adnak is az ellenőröknek, ha a bíróság elé kerülnek ezek az ügyek, ott tárcaközi megállapodások nem kötik a bírót. Az adóhatóság egyelőre nem az egészségügyet figyeli, de ez a terület sem maradhat ki az ellenőrzésekből.
Abban Kökény Mihály, a parlament szakbizottságának szocialista párti elnöke is egyetért, hogy az egészségügynek sem lehet az adó- és az egyéb járulékszabályok alól felmentést adni. Ám az egészségügyi foglalkoztatásból adódó speciális problémákat sem lehet figyelmen kívül hagyni. A politikus szerint komoly érdek fűződik ahhoz, hogy ne álljanak le a sürgősségi ügyeletek. Muszáj megoldást találni. Ezt nehezíti, hogy a jogalkotó nem rendelt a szabályok mellé olyan értelmezést, amelynek alapján el lehet dönteni, mi a helyes megoldás. Szerinte a rendszerváltás utáni valamennyi kormányt felelősség terheli, mert nem oldották meg a kórházi szerkezetátalakítást, és azt sem vizsgálták, szükség van-e ennyi sürgősségi ellátóhelyre.
Az APEH elnökhelyettesének véleménye szerint megoldást hozhatna, ha az orvosok is alapvetően munkaviszonyban dolgoznának. Ez csak úgy lehetséges, ha rendes műszakká szervezik az ügyeleteket. Az orvosokat képviselő Fröhlich Péter szerint ez nem vezet sehová. Mert bár ők is érdekeltek abban, hogy tiszta jogi keretek között szervezzék meg a feladataikat, a rendes műszakba szervezéshez nincs elég orvos. Ezt Németországban vagy Ausztriában sem tudják megoldani, s Magyarországon is csak az Országos Sürgősségi és Baleseti Intézet képes rá. És ennek is az a következménye, hogy az orvosok nettó fizetése 130-140 ezer forintra csökkent, mert elvesztették az ügyeleti díjukat. Ezért aztán másutt keresnek munkát. A korábbi hat-nyolc ügyeleti team helyett éjszakánként már csak három szakorvos van benn.
A szaktárcának nincsenek adatai arról, hogy a moratórium lejárta óta mi történt a kórházakban a színlelt szerződések rendezésével kapcsolatban. A moratórium lejártakor körülbelül az orvosok 10-30 százaléka dolgozott valamilyen vitatható alkalmazási formában. Kovácsy Zsombor államtitkár szerint a minisztérium továbbra sem tehet mást, mint megpróbál egyértelmű helyzetet teremteni, ezért kezdeményezett egyeztetést a munkaügyi tárcával és az Országgyűlés egészségügyi bizottságával. Az irányelveket nem a szaktárca, hanem a társminisztériumok adják ki. Ő is úgy látja, hogy az intézmények legfőbb gondja a bizonytalanság. Nem tudják, hogy az általuk választott megoldások kiállják-e a munka- és adóügyi ellenőrzések próbáját. Számukra szeretne a tárca fogódzót adni azzal, hogy összegyűjti a használható megoldásokat, s ezeket egyezteti a szakmai szereplőkkel.
Megköszönte a segítőkészséget Fröhlich Péter, de mint mondta: továbbra sem látja a probléma megoldását.
