Kevesebb mellékhatás, új támadási pont
Új hatásmóddal, kevesebb mellékhatással és az eddigi szerekkel együttműködve képes javítani a cukorbetegek szénhidrát-anyagcseréjét az a gyógyszercsoport, amelynek máris több képviselője kelt optimizmust a cukorbetegségben (diabetes mellitus, DM) szenvedőket kezelő orvosok, no meg a Wall Street gazdasági elemzői körében. A termékre ugyanis bőven lesz kereslet, hiszen az USA 20 millió lakosa diabéteszes, és minden jel arra utal, hogy egyre többen lesznek. A cukorbetegség kezelésére szolgáló gyógyszerek piaca világszinten már ma is eléri a 15 milliárd dollárt, 2011-ben pedig a becslések szerint a 25 milliárdot is meghaladja majd.
Az esetek számának növekedését azonban az új gyógyszercsoport sem fogja megállítani. A DM szorosan összefügg az elhízással és a mozgásszegény életmóddal, ezen pedig inkább akaraterővel, mint gyógyszerrel lehetne felülkerekedni. Két új tablettával és egy injekcióval folynak a vizsgálatok, amelyek inkább azért lesznek hasznos tagjai a diabétesz elleni terápiás arzenálnak, mert az eddigiektől eltérő hatásmódjuk jól kiegészíti a már bevált szerekét. Az orvos így eggyel több ponton avatkozhat be a kórfolyamatba, jobban megtalálhatja az adott páciensnél leginkább beváló gyógyszer-kombinációt. Több szerből kevesebbet adva a mellékhatások száma is csökkenhet. Az új gyógyszercsoport épp kedvező mellékhatásprofiljával emelkedik ki a sorból. A 2005 júniusában forgalmazási engedélyt kapott első képviselőről ma már tudjuk: jelentős mértékben képes csökkenteni a páciensek testsúlyát, ami a hagyományos diabéteszgyógyszerekről nem mondható el.
Az új hatásmód lényege, hogy táplálkozáskor a bélrendszerben termelődő hormonok, az incretinek szintje fokozódik. Fő képviselőjüket GLP1-nek nevezik. A GLP1 egyrészt serkenti a hasnyálmirigy inzulintermelését, de ha csak ennyi lenne a hatása, az új gyógyszer sem tudna többet a ma is sok beteg által szedett szulfonilureáknál, amelyek szintén a hasnyálmirigyet ösztönzik, hogy minél többet termeljenek a cukrot a vérből a sejtekbe juttató inzulinból. A GLP1 azonban az agy bizonyos pontján is kifejti hatását, s ennek következtében a központi idegrendszerből utasításokat kap a gyomor és a máj. Az előbbi emiatt lassabban ürül ki, így tovább tart a jóllakottságérzés, a máj pedig kevesebb glükagont (az inzulin hatásával ellentétes hormont) termel. Ezeket a lehetőségeket eddig nem használták ki kellőképp a diabéteszgyógyszerek. A szervezetben természetes módon termelődő GLP1 önmagában szintén nem képes a kihasználásukra, mert hamar elbomlik. Bontását a szervezetben egy enzim, a dipeptidil peptidáz (DPP), annak is a római négyessel (IV) jelölt változata végzi. Ezt az enzimet állítja le az új gyógyszercsoport, amely így a DPP-IV-gátlók nevet kapta. Mivel megakadályozzák az incretinek lebontását, azok kedvező hatásai már gyógyító mértékben is érvényesülhetnek.
Ezt jól mutatják a már lezárult klinikai vizsgálatok eredményei is. Az egyik tanulmány 1200 beteg bevonásával zajlott, a résztvevők véletlen besorolás alapján vagy az egyik új, vagy az egyik rég bevált gyógyszert (szulfonilureát) kapták. Egy év elteltével az új szerrel kezelt betegek 63 százalékánál, a régivel kezelteknek csak 59 százalékánál normalizálódott a vércukorszint. A mellékhatások terén azonban még jelentősebb volt a különbség: túl alacsony cukorszint miatti rosszullét a régebbi szert szedők 32, az új szerre beállítottak 5 százalékánál fordult elő. A vizsgálat azt is kimutatta, hogy az új szerrel kezeltek egy év alatt átlagosan 1,5 kilót fogytak, míg a másik csoport tagjai átlagosan egykilónyit híztak. Mellékhatás nélkül azonban nincs gyógyszer - az új szer is sokaknál váltott ki komoly hányingert. Dr. Susan L. Garber, a texasi Baylor Egyetem professzora a júniusi kongresszuson hangsúlyozta: ha a cukorbetegséget korai szakaszában sikerül diagnosztizálni, és a beteg az új gyógyszert kapja, a diabétesz rettegett szövődményei (a vakság vagy a lábamputációt szükségessé tevő érszűkület) sokkal később jelentkeznek majd, mint a mostani gyógyszerekkel.
Az elemzők szerint az új szerből egy beteg éves adagja 1500-2000 dollárba kerül, vagyis némileg drágább a hagyományos diabéteszgyógyszereknél. A kevesebb mellékhatás és a betegség lassúbb előrehaladása miatt később kialakuló (és rendkívül drágán kezelhető) szövődmények okán azonban az elemzők szerint a betegek hosszú távon anyagilag is jól járnak.
Hogy a hazai betegeknek mennyit kell várniuk az új gyógyszerekre, azt még a gyártók magyarországi képviselői sem tudják. Az Egyesült Államokban már forgalmazott injekció (a két tabletta még az Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal, az FDA engedélyére vár, amelyet előreláthatóan 2007 elején fognak megkapni) gyártójának hazai képviseletén csak annyit árultak el, hogy biztosan kapható lesz itthon is. A folyamatot bizonyára lassítja, hogy július elején az amerikai gyártó cég arra kérte országa orvosait, ne adják betegeiknek a gyógyszert, amíg a kellő mértékű sorozatgyártás be nem indul.
