A szűrt napfénynél többet, még vidámabb időt érdemelt volna a "vizes" Európa-bajnokság záró napja (is), ám derűre azért akadt ok bőven a Margit-szigeten. Mindenekelőtt a fehér asztalnál, amikor az esemény záró sajtótájékoztatóján Bartolo Consolo, a kontinentális szövetség olasz elnöke sokadszor fejezte ki elismerését a magyar szervezőknek, mondván: "Budapest a követendő példa az Eb-k leendő rendezői számára". Melldöngetésre aztán később is akadt lehetőség szépen, nem beszélve arról, hogy már szombaton tombolhatott a helyhiány miatt a lelátóra "beépített" szigeti ősfák mögé is bepréselődő közönség.

Cseh László produkciójának mindenekelőtt, aki - noha a legfontosabb feladat egy nappal később várt csak rá - a kétszáz vegyesen szerzett aranyához ekkor ezüstöt tett hozzá a szintén 200 méteres hátúszásban. Nyerni nem volt esélye (az orosz Vjatcsanyin 1:55,44-es Európa-rekorddal győzött), ám a többieknek megelőzni őt úgyszintén nem volt, az meg külön szám, hogy 1:56,69-nél honfitárs még soha nem teljesítette gyorsabban a távot. A nap további hazai döntősei közül a korábbi Eb-második Flaskay Mihály hatodik lett 50 méter mellen (itt fura mód két aranyérmest hirdettek, tekintve, hogy az orosz Liszogor és az olasz Terrin hajszálra azonos idővel ért célba), míg Szepesi Nikolett hetedikként végzett a legrövidebb hátszámban. Az általános elképedésre finalista 4x200 m-es férfi gyorsváltó - miközben az olasz négyes a szombat második Európa-csúcsát archiválta (7:09,60) - nyolcadik lett, de szintén magyar rekordot javított (7:24,10), úgyhogy a legyintgetésre hajlamosak visszafogták magukat. Ráadásul Barta Nóra arra hívta fel a figyelmet, hogy az úszókéval egy időben egy másik sportág eseményei is zajlanak: a korábbi junior világbajnok bronzéremig szaltózott a műugrók 3 m-es viadalán. Ugyanő vasárnap Kormos Villővel éppen csak lemaradt a dobogóról a párosok szintén 3 méteres szinkronversenyében, míg a férfiak - az egész Eb-t lezáró - toronyugró számában Hajnal András tizedik lett.

E két program között sorozatos hangrobbanás rázta meg az úszók medencéjének környékét. Először is az addigra már két harmadik helynél tartó Kovács Ágnes tiszteletére, s a huszonöt esztendős, hétszeres Európa-bajnoknő évekig tartó kálváriát követően tegnap végképp igazolta hogy van visszaút a nagyon távolból (például Amerikából) is: a mellúszók sprintszámában megszerezte harmadik budapesti bronzát (31,95). Aztán Boulsevicz Beatrix következett, aki a legjobb eredményt felmutatva került a 200 m pillangó nyolcas fináléjába. Ráadásul a döntőben tovább gyorsult a pulzus, mert ötven, majd száz méternél is a világcsúcsnál jobb idővel vezetett, bár sejtettük, Jedrzejczakot aligha képes legyőzni. És így is történt: a lengyel százötvennél már elöl tempózott, az utolsó hosszon pedig a két olasz, Segat és Giachetti is lehajrázta a magyar lányt. Maradt a mérsékelt csalódást jelentő negyedik hely (2:09,24).

Mindez azonban felvezetése volt csupán annak a bő négyperces jutalomjátéknak, amelyet Cseh László mutatott be újabb fellépése alkalmából. "Őt nem lehet megverni négyszáz vegyesen" - szólt a szakmailag alaposan alátámasztott jövendölés, s ez még akkor is sziklaszilárdan tartotta magát, amikor a délelőtti előfutamban az olasz Marin majdnem három másodperccel gyorsabb volt nála. És csakhamar kiderült, hogy az optimizmus tényleg nem légből kapott. Csehnek egyetlen ellenfele volt a döntőben, Michael Phelps. Nem buggyantam meg, az amerikai lélekben (mármint Laci lelkében) igenis jelen volt a Szigeten, mert a magyar extraklasszis kizárólag az ő világrekordjával vívott igazi versenyt. Bár ezt 1,6 másodperccel elvesztette (4:09,86), második aranyát utcahosszal nyerte: az ezüstérmes Marinra például több mint négy másodpercet vert... Mégis kissé boszszúsan nyilatkozott: "Világcsúcsot akartam javítani, de a végére elhagyott az erőm" - mondta futólépésben, tudniillik akadt még dolga e délutánon.

Ám addig is föl kellett jegyezni, hogy az iménti versenyben Verrasztó Dávid éppen úgy nyolcadik lett, mint 400 m gyorson Hosszú Katinka (meg 200 pillangón Lipcsei Krisztina), valamint, hogy a francia "királykisasszony", Laure Manaudou negyedik aranyát és első világcsúcsát (4:02,13) ünnepelte. A magyar női vegyes váltó - nem mellesleg: a tízéves országos csúcsot a délelőtt után ismét megdöntve (4:06,66) - úgy lett hatodik, hogy a tegnap szintén duplázó Kovács mellen a második helyen hozta be a kvartettet.

Az egy hete tartó úszóviadalok befejező aktusa előtt aztán Csehnek nagyon igyekeznie kellett, hiszen két perccel az után, hogy a dobogó tetején átvette Sólyom László köztársasági elnöktől a megérdemelt jutalmat, már ott sorakozott a férfi vegyes váltók versenyének rajtjánál. Később - ezúttal pillangón - igencsak igyekezett a vízben is, és elsősorban neki, na meg a gyorson pazarul finiselő Zubor Attilának köszönhetően egy ötödik hellyel gyarapodott a hazai eredménylista (3:38,08).

Ennyi volt. S hogy mennyi? Két arany-, két ezüst- és öt bronz az Eb négy szakágának összesített magyar mérlege. Továbbá tizenkét olyan nap, amilyenből sokkal többet kívánna magának az ember.

A tetejébe mától megint jegyet kell venni a 6-oson.

Hát, ez a Cseh!