- Miközben mindinkább a háziorvosok gondjára kellene bízni a betegeket, egy sor jogszabály a szakorvosok, illetve kórházak felé tereli őket - mondja Füredi Gyula háziorvos, az egészségügyi tárca szakértője. - A gyógyszerek, illetve a gyógyászati segédeszközök felírásánál, a rendelhetőség megújításánál, felülvizsgálatánál vannak leginkább olyan korlátok, amelyek fölöslegesen követelik meg a szakorvost, s korlátozzák a családok orvosát.

Bizonyos időközönként a testsúly- és vérnyomásmérés, a haskörfogat, a bőrszín, a tüdő, a szív, a has, a szájüreg, a légzés vizsgálata alapvető fontosságú. Ha ezeket az orvosok rendre elvégeznék, illetve azokat a páciensek is megkövetelnék, a betegségek jelentős részét időben fel lehetne ismerni: a szív- és érrendszeri, a mozgásszervi, illetve cukorbetegség, a vastag- és végbél, a szájüreg betegsége, a bőr- vagy az emlődaganat az esetek nagy részében már a háziorvosi rendelőben felismerhető vagy "gyanítható". Egy sor fontos vizsgálatra itt lehetne s kellene rávenni az érintetteket.

Elvileg az orvosnak tudnia kell a körzetében élők egészségi állapotáról. Ha valaki bizonyos időközönként nem jelenik meg nála, dokumentálnia kell, hogy mikor és milyen módon próbálta őt rávenni, hogy jöjjön el a rendelésre. Arról is tudnia kell, hogy ha máshol kezelték, akkor milyen betegség miatt és milyen módon. Füredi Gyula szerint azonban sokszor az adatokra vonatkozó titoktartás akadályozza, hogy betegeiről pontos képet kapjon.

- Havi rendszerességgel megkapjuk a biztosítótól, hogy kinek mit írtunk fel, illetve hogy adott beteg ebben az időben hány másik helyen fordult meg, s ott milyen receptet kapott. Azt azonban már nem tudhatjuk, hogy milyen kollégáknál járt és miért - mondja a szakértő. Azzal, hogy szeptembertől a háziorvosoknak részletes adatokat kell küldeniük betegeikről az egészségbiztosítónak, jelentősen javulhat a helyzet. A jelentésnek tartalmaznia kell, hogy hány beteg járt a doktornál, kinek milyen diagnózist állapított meg, milyen gyógyszert rendelt, helyben ellátták-e a pácienst vagy továbbutalták, s ha igen, miért. Ha ezt az informatikai rendszert összekapcsolják az ellátórendszer magasabb szintjén működő intézményekkel, kiderül, ha esetleg egy időben, egymásról nem tudva, többször is ugyanazt a vizsgálatot kérték a betegnek, vagy azonos panaszra írtak fel többféle készítményt. Ráadásul a különböző orvosi vélemények, kórházi zárójelentések is elérhetőek lesznek akár a számítógépes rendszeren keresztül. Az adatok magyarázatot adhatnak majd arra, mi az oka, hogy egyazon területen dolgozó két háziorvosnál nagyságrendekkel eltérnek a megbetegedési és halálozási mutatók.

A páciensek hatékonyabb gondozását várják ezentúl a háziorvosoktól