Át a rakéta dúlta Izraelen
A tengerparti Nizzanim a két legnagyobb dél-izraeli kikötő, Asdod és Askelon között van félúton. Kora délután a hőség a homokdűnék mögötti sátorváros utcáin negyven fok körüli. Az idősebbek a ventilátor körül ücsörögnek vagy a földön lévő matracokon fekszenek. Az ebédlőben nagy a nyüzsgés. Az ellátás mindenkinek ingyenes.
A tábor ötletgazdája és tulajdonosa egy gazdag orosz bevándorló. Naponta félmillió dollárt költ a háború kitörésekor, július közepén létrehozott tábor fenntartására. "Főleg gyerekes családokat fogadunk, azokat, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy szállodákba menjenek", meséli vezetőnk. Eilat és a nagyobb közép- és dél-izraeli városok jobb szállodái az északról jött "vendégekkel" zsúfolásig megteltek. A menekült szót itt mindenki kerüli.
Doron, 31 éves autószerelő idegesen beszél: Nekem ebből a piknikből elegem van, megyek haza. A szüleimmel most beszéltem telefonon, hál' istennek sikerült megúszniuk a ma reggeli rakétabecsapódásokat. A Haifa melletti Krayotban a Hezbollah katyusatámadása miatt hatan megsebesültek, egy szomszédunk a bombázáskor kapott infarktusban halt meg.
Tel-Avivban - látszatra - minden rendben. A hét végén a tengerpart zsúfolásig megtelt. Békés a kép, csupán a parti sávban északra tartó harci helikopterek zúgnak fel olykor. A színes napernyők alatt a helybeliek az északról befogadott családokkal pihennek. Este a város központjában tüntetés zajlik: a szélsőbal ötezer embere követeli a háború leállítását. A többség viszont továbbra is helyesli a Hezbollah elleni háborút.
Haifa kihalt. A háború kezdete óta lezárt hatalmas kikötőben, máskor zsúfolt kávézókban, üzletekben egy lelket sem látni. A Karmel-hegy tetején a nagy tévéstábok állították fel megfigyelőállásaikat, kameráikkal pásztázva a távolban zajló harci eseményeket. Kiégett házfalakat és - mint mutatják - a rájuk zuhant rakétáktól összedőlt felső emeleteket látunk.
Tovább haladunk északra, amikor a kísértetvárosnak tűnő Naharijába érkezve megszólalnak a szirénák. Bombariadó van. Ki a minibuszból amilyen gyorsan csak lehet, rohanni kell a következő úti cél, a naharijai kórház alagsori helyiségébe. - Itt már biztonságban vagyunk - fújja ki magát Mose Daniel, a kórház igazgatóhelyettese. - A rakéta ezúttal nem a közelben csapódott be, az innen északkeletre lévő Kirijat Smona város kórházi ügyeletére viszik a sebesülteket - mondja a sebész, aki, mielőtt sietve elköszön, hozzáteszi, hogy lánya elsőéves a budapesti orvosi egyetemen.
A kórház alagsorában óvóhelyszerűen kialakított kórtermekbe a betegeket a felső szintekről leköltöztették. A helyi lap munkatársai éppen egy anyát és kislányát interjúvolják, akiknek otthonát, a családfőt megölve, aznap reggel érte Dél-Libanonból egy rakétatalálat.
A naharijai városháza előtt újabb szirénázás fogad. Nem messze látszanak a dél-libanoni magaslatok is, ahonnan valahol a rakétákat kilövik. A fiatal katonalányok az épület előtt álldogálnak, nem sietnek túlságosan az óvóhelyre. Én is lelassítok, ezúttal talán mégsem olyan nagy a veszély, ők, gondolom, jobban tudják. Másnap az újságokban olvasom: Nahariját több ponton érte rakétatalálat.
