Eközben az alternatív erdélyi magyar szervezetek képviselői is azonnali párbeszédet sürgetnek az erdélyi magyar politikai képviselet egységének helyreállítása, illetve az autonómia kérdésének egységes képviselete érdekében.

A bálványosi szabadegyetemen Markó Béla RMDSZ-elnök kijelentette: az erdélyi magyarság kulturális és a Székelyföld területi autonómiája ügyében kész minden érintett féllel tárgyalni. Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke ugyanazon a rendezvényen valós párbeszédet sürgetett. Az erdélyi Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) pedig azt ajánlotta, hogy a tárgyalásokat már most, augusztus elején kezdjék meg. Szász Jenő MPSZ-elnök szerint elsősorban a korábbi vitáikat kellene rendezni, azt követően pedig párbeszédet kell folytatni az autonómiáról, a magyar egyetem és általában a magyar oktatás kérdéséről. Mindeközben Csapó József, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke levélben szólította fel a román államfőt, a parlament alsó- és felsőházának elnökét és magát Markó Béla kormányfőhelyettest, hogy szeptember végéig folytassanak tárgyalásokat, és kössenek megállapodást az SZNT-vel a székely területi autonómia ügyében.

Az RMDSZ és az alternatív szervezetek egyaránt tudják, hogy amennyiben az erdélyi magyarság politikai egysége nem áll helyre, a következő - esetleg már 2007-re előre hozott - parlamenti választásokon az erdélyi magyarság parlamenti képviselet nélkül maradhat. Ennek valószínűségét főképpen az növeli, hogy az MPSZ csaknem befejezte annak a 25 ezer aláírásnak az összegyűjtését, amelyhez pártként történő hivatalos bejegyzése végett szüksége van. A vélemények is megegyeznek: a legtöbben úgy látják, ha az MPSZ-t sikerül bejegyeztetni, az új magyar párt a választásokon elviheti azt az 1-1,5 százalékot, amely éppen ahhoz kellene, hogy az RMDSZ bejusson a törvényhozásba.

Az alternatív szervezetek az RMDSZ-szel folytatandó párbeszédre szinte feltétel nélkül hajlandók, ez számukra mindenképpen legitimációjuk növelését jelentené. Az RMDSZ-ben azonban nem mindenki hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni azokkal, akik az elmúlt évek során a szövetséget elhagyták. Verestóy Attila szenátor azt állítja, a szövetség nem zárkózik el a párbeszédtől, de azt a szervezetet jelenleg vezető elit kizárólag a szövetségen belüli, akár az MPSZ-t is támogató politikusokkal képzeli el. A szenátor szerint az erdélyi magyarság problémáira hathatós megoldást csak egy olyan szervezet nyújthat, amely egységes, de több politikai platformból tevődik össze.

Frunda György ezzel szemben úgy látja, hogy az RMDSZ-nek párttá kellene alakulnia. Márton Árpád, az RMDSZ képviselőházi frakciójának a vezetője is támogatja ezt az elképzelést, de azt mindenképpen szorgalmazza, hogy a szövetség mondjon le a "diktatórikus" megoldásokat bátorító struktúrákról. Nagy Zsolt RMDSZ-es informatikai miniszter éppen ellenkezőleg, azzal elégedetlen, hogy a jelenlegi struktúra a pártfegyelmet és annak számonkérését nem teszi lehetővé.

Markó Béla azon a véleményen van, hogy mielőtt bármilyen reformot végrehajtanának, az erdélyi magyarságnak kell megmondania, hogy milyen RMDSZ-t szeretne. Tőkés püspök viszont azt szorgalmazza, hogy az autonómia körül alakuljon ki egy olyan konszenzus, amely köré vagy mögé - akár egy új csúcsszervezetet létrehozva - felsorakozhatnának a politikai szervezetek, az egyházak és a civil társadalom is.

A körvonalazódó nyilvános vita mindenképpen jót tehet a valóban mélyreható reformra szoruló RMDSZ-nek, de talán az alternatív szervezeteknek és az erdélyi magyarság egészének is. Két konkrét lehetőség körvonalazódik: 1. olyan szövetséget kötni a színen lévő politikai és civil társadalmi szervezetekkel, illetve a magyar egyházakkal, amely az egyes szereplők belső választásokon felmért ereje szerinti hatalmi pozíciót, részesedést tükrözi, vagy pedig 2. választások nélkül, tárgyalások útján konszenzusra jutni az egyes szereplőknek jutó hatalmi részarányról. Mert végül ezen áll vagy bukik az erdélyi magyar egység helyreállítása: sikerül-e úgy elosztani a hatalom és a rendelkezésre álló romániai és magyarországi források tortáját, hogy mindegyik szereplő elégedett legyen, avagy sem?

Utóbbi esetben a romániai magyarságra nehéz évek várnak.