Korrupciógyanús ügyek sorozata kerül napvilágra az utóbbi napokban a szervátültetésekkel, ezen belül is elsősorban a vesetranszplantációkkal kapcsolatban. Egy betegszervezet vezetője bejelentette például, hogy volt, aki fizetett azért, hogy hamarabb kapja meg az életmentő szervet, nyilván más rovására. A furcsa szelektálás egy újabb esetéről magunk is értesültünk.

A dokumentumok tanúsága szerint egy szombathelyi donor két veséjére állt össze a lista, amely a mintegy ezer várakozóból 35-öt dobott ki, akiknek a kioperált szervek a legalkalmasabbak lehettek volna. Közülük végül az ötödik és a tizenkettedik beteg lett a kiválasztott. Esetünkben a két kiválasztottat előkészítették a műtétre. Míg az egyik kint várt, elkezdték a másik operációját. Csakhogy a beteg - a hivatalos papírok szerint altatási hiba miatt - váratlanul felült, s a beültetni kívánt vese a hirtelen mozdulat miatt a padlócsempére esett, így természetesen már nem lehetett beültetni. Kénytelenek voltak a másik vesét beoperálni az ő szervezetébe, ezzel azonban a másik beteg számára nem maradt beültetésre alkalmas szerv. A középkorú férfi ebbe nem törődött bele: ő már haza nem megy, bármi áron is, de marad - mondta -, és befeküdt a klinikára. És két napon belül jött is új donorról hír. Csakhogy a számítógép által kiadott harmincas listán a helyben várakozó férfi neve nem szerepelt. Mégis ő kapta az egyik vesét.

Ennél a különös esetnél is súlyosabb visszásságról számol be a Figyelő című hetilap legújabb száma. Ádám Aurél, a Vesebetegek Országos Szövetségének elnöke mondja el, hogy véletlenül tudta meg: horvát ismerőse - egyébként a vesebetegek horvátországi szervezetének egyik tisztségviselője - nálunk, Szegeden kapott új vesét, sőt azt is, hogy nem ő volt az egyedüli. Mindehhez nem kellett mást tenni, mint egy céget alapítani Magyarországon. A külföldi tulajdonos befizeti a (vesebeteg) alkalmazott minimálbére után a járulékokat, aki így magyar társadalombiztosítási számot kap, s már felkerülhet a várólistára, kaphat is kezelést Magyarországon. (Horvátországban ugyanis kevés a donor.)

A Figyelő két igen különös átültetésről is beszámol. Az egyik esetben adott időpontban 33, a vese beültetésére alkalmas beteg volt a várólistán, közülük 17 a donor régiójában: az egyik vesét annak rendje, s módja szerint a 4-es sorszámú, 52 éves beteg kapta meg Budapesten. Ám a bevett gyakorlattól eltérően a másik szervet Szegedre vitték, ahol egy horvát férfin végezték el a transzplantációt, akiről kiderült: társtulajdonosa egy horvát állampolgárok által Magyarországon alapított, a cégbejegyzés szerint épp csak vegetáló cégnek. A másik esetben egy olyan 57 éves, magyarul nem is beszélő horvát aszszony kapott szervet, aki úgy jutott szegedi lakcímhez, hogy egy ott alapított veszteséges cég beltagja lett. Itt ráadásul a donor egy 14 éves gyerek volt. Márpedig a szabályok szerint gyerekszervet gyereknek kell adni. A várólistán szerepelt is tizenhat 9 és 20 év közötti fiatal, közülük hárman a donor közvetlen közelében.

Arról, hogy még hányan és hány országból éltek a lehetőséggel, és találták meg a kiskaput a sok európai országnál lényegesen gyorsabb vesetranszplantációkhoz, egyelőre nem tudni.

A vese "útra kész", csak azt nem tudni, hogy dõl majd el, kin segít