A Makótól 12 kilométerre fekvő Magyarcsanádon élő Pénzes Henrietta apja bútorasztalos, édesanyja bolti eladó. A fiatal lánynak tavasszal ünnepelték a tizennyolcadik születésnapját. Heni Makón jár iskolába, varrónőnek tanul. Időről időre gyerekruhákkal lepte meg a rokonságot, s magának is készített felsőket, nadrágokat. A barátnőjével átjártak a szomszédos Apátfalvára, vagy bementek a városba hamburgerezni, sétálni, barátkozni.

A többihez hasonló, szokványos estének indult a július 19-i, szerdai is: este a negyednyolcas busszal Henrietta és a barátnője alig több mint tíz perc alatt bent voltak Makón. Hogy ezután pontosan mi és hogyan történt, azt a szülők is csak találgatják. Ami biztosnak tűnik: barátnője az este folyamán egyedül tért haza Makóról, Heni pedig néhány hete megismert barátjával, S. Norberttel maradt a városban. Ez nem az első alkalom volt, hogy a lány az éjjelt nem otthon töltötte - apja utólag úgy véli, talán a második.

A feltételezések szerint a fiatalember hajnali 4 óra körül egyik ismerősét, a 15 éves K. Andrást bízta meg azzal, hogy kísérje haza a lányt, míg ő horgászni megy. A további történésekről kizárólag a Csongrád Megyei Főügyészség - nem hivatalos úton - nyilvánosságra került indítványa tanúskodik, amely alapján a makói kamaszt a bíróság a történtek másnapján előzetes letartóztatásba vette. Eszerint a lány és későbbi támadója kerékpárral mentek ki a Makó melletti dűlőútra, ahol a fiú megerőszakolta, majd egy fához kötözte áldozatát. Ezután visszament a városba, ahonnan a reggeli órákban már robogóval tért vissza, hogy benzinnel leöntse, majd felgyújtsa a szerencsétlen lányt.

A Henrietta kezén és lábán lévő madzagok elolvadtak - beleégtek a bőrébe. A lány a földúton borzalmas kínok között mintegy másfél kilométeren át vonszolta magát, mire a földeken dolgozók észrevették. Hagymaszedő munkások találtak rá, s hívtak hozzá segítséget. Amikor a mentők elszállították, a lány még eszméleténél volt.

- Imádkozom, hogy felébredjen a kislány, és elárulja az igazságot. Elmondja azt, hogy nem az én fiam tette vele ezt a szörnyűséget - mondja elcsigázottan Makón, külvárosi, rozzant házának folyosóján K. Andrásné, annak a 15 éves fiúnak az édesanyja, akit a kegyetlen bűncselekmény egyetlen gyanúsítottjaként tart fogva a rendőrség. Az asszony szerint fia ott lehetett a helyszínen, de nem ő gyújtotta fel a lányt. (Az elmúlt két hétben egyébként egyetlen emberrel sem találkoztam, aki el tudta volna képzelni, hogy a vézna kamasz a brutális tettet egyedül hajtotta volna végre.)

A környéken mindenki által Mukinak becézett, 15 éves cingár fiú hatodik osztályos. Magatartás-problémák miatt került kisegítő iskolába. Anyja elmondása szerint a nagyobbak rendszeresen bántották, ezért az apja évekkel ezelőtt úgy döntött: kiveszi az iskolából. Azóta magántanuló.

- Muki utálja az iskolát. De melyik gyerek szeret oda járni? Ahhoz legalább közepes tanulónak kell lenni, hogy valaki szívesen menjen oda - vélekedik K. Andrásné. Az asszony egyedül neveli Mukit és a nővérét. K. Andrásné két éve özvegyült meg: férje 2004 májusában öngyilkos lett. Miután egy nagyobb összeget örökölt, a pénzt az utolsó fillérig játékautomatákba dobálta, majd az egyik nap egy Maros melletti hobbikertben felakasztotta magát. Negyvenhárom éves volt.

A környékbeliek többsége azt mondja: Muki nem rosszabb gyerek, mint bármelyik arrafelé élő tizenéves. Lopásokat, verekedéseket, néhányan rablásokat írnak a számlájára, ám úgy tapasztalom, az itteni közvélekedés szerint ezek beleférnek a kamaszkori csínytevésekbe. Volt olyan beszélgetőpartnerem, aki névtelenséget kérve azt elárulta: a fiú ellen súlyos testi sértés gyanúja miatt a korábbi években rendőrségi eljárás indult, de életkora miatt nem volt büntethető. Ezt az értesülésünket a rendőrségen próbáltuk ellenőrizni, ám a gyanúsított személyével kapcsolatban esetleges korábbi eljárásokról nem kaptunk felvilágosítást.

Kicsoda a 27 éves S. Norbert, Heni barátja? Őt a magyarcsanádi szülők csak hírből ismerték. Lányuk azt mondta róla: egyetemre jár, pszichológia szakra. Heni édesapja utólag azt mondja: ebből szerinte semmi nem igaz, csak a lányát bolondította vele. S. Norbertről az általunk megkérdezett ismerősei sem hallották, hogy egyetemre járna. Ők inkább azt hangsúlyozzák, hogy korábban megjárta a börtönt, drogügyleteiről lehetett hallani. Más forrásból viszont arról értesültünk: ez nem igaz, csak az irigyei igyekeznek rossz hírét kelteni. S. Norbert ügyvédje érdeklődésünkre annyit közölt: védence korábban nem ült börtönben. Arra a kérdésünkre, hogy jogerős ítéletben elmarasztalta-e valaha a bíróság más ügyben, az ügyvéd nem kívánt válaszolni.

- Norbit itt mindenki ismeri. Jóvágású, módos családból való gyerek. Hirtelen haragú, de aki ért a nyelvén, az tud vele bánni, arra hallgat - mondja Sándor Béla, az a férfi, aki Norbertnek alibit igazolt Henrietta felgyújtásának reggelére. A nyugdíjas gázszerelő azt mondja: az ominózus reggelen hajnaltól egészen 11-ig együtt voltak. Állítása szerint a fiatalember többször próbálta telefonon hívni Henriettát, de nem sikerült elérnie. Sándor Béla azt állítja: Norbi a nőügyeibe nem avatta őt be, így arról sem esett szó közöttük, hogy miért nem maga kísérte haza a tragédia hajnalán barátnőjét. A férfi arra a kérdésünkre, hogy mivel foglalkozik Norbert, nem tudott felelni. Azt mondta: horgászás közben ilyesmi sosem került szóba közöttük.

Pedig S. Norbert sok részletkérdésre tudhatja a választ, viszont nem nyilatkozik. Ügyvédje, Seres Gyula ezt azzal indokolta: ügyfele nem gyanúsított, nyilatkozatháborúba pedig senkivel sem akarnak bocsátkozni. Ezért egyetlen vádra és értesülésre sem reagálnak, megvárják a nyomozás befejezését.

Nemcsak S. Norbert nem válaszol újságírói kérdésekre, a rendőrség is hallgat: a hatóság a nyomozás érdekeire hivatkozva semmilyen napvilágra került értesülést nem kommentál.

Mindeközben Magyarcsanádon és Makón egyaránt a szemet szemért elv érvényesítését tartanák igazságosnak. Mások az ügy kapcsán a halálbüntetés visszaállítása mellett kardoskodnak, mondván: akkor újra biztonságosak lennének az utcák.

- Ha bebizonyosodna, hogy a 15 éves kamasz az elkövető, az ő halálra ítélése semmiféle megoldást sem jelentene, hiszen nyilván nem egyedül a gyerek a felelős azért, hogy 15 éves korára vérengző vadállattá vált - fogalmaz Herczog Mária szociológus, az Országos Kriminológiai Intézet kutatója arról, mit gondol a halálbüntetés visszaállítását követelő megnyilatkozásokról.

Álláspontja szerint álságos a makóihoz hasonló bűncselekményekkel kapcsolatban a közvélemény reagálása. A szakember egy közelmúltban egyetemisták között elvégzett nemzetközi kutatás magyarországi eredményeire hivatkozik, amelyből kiderült: a megkérdezettek negyede egyetértett azzal a kijelentéssel, hogy a férj néha megütheti a feleségét, négy százalék - köztük több lány - pedig elfogadhatónak tartotta a feleség szexre kényszerítését is. A szociológus úgy véli: ahol ezt normálisnak tartják, ott nagyobb az esélye annak is, hogy a történések egyszer elfajulnak.

- A világ ma azt sugallja: amire szükséged van, azt bármi áron szerezd meg magadnak. A televíziók egyes délutáni show-műsoraiban is állandó egymás szidalmazása. Nem probléma-megoldási alternatívát mutatnak, hanem akkor jó a műsor, ha a szereplők össze is verik egymást - fogalmaz Herczog Mária, aki szerint a Henriettával történteknek és a hasonló, nagy nyilvánosságot kapott eseteknek minden osztályfőnöki órán szóba kellene kerülniük, hogy a tanulságokat átbeszélve csökkenjen a fiatalok naivitása, áldozattá vagy elkövetővé válásának kockázata. Úgy véli: nem elég a baj bekövetkeztekor felháborodni, tenni kellene a megelőzésért is. Minden tragédiát ugyan nem lehet kivédeni, de legalább törekedni kellene rá.

Pénzes Sándorné, Henrietta édesanyja a kórházból kifelé jövet azt kéri: lányuk állapotáról kérdezzem az orvosokat.

Mészáros Gábor főorvos a Szent István Kórház égés- és plasztikai sebészeti osztályán több műtét levezetése, majd az ambulancián késő délután jelentkező betegek ellátása után, éjszakai ügyelete alatt avat be a Heninél zajló sebészeti és intenzív terápia részleteibe.

A fiatal lány több műtéten esett át, mára a megégett bőr legnagyobb részét eltávolították. Mivel a lány testfelületének hatvan százaléka sérült, még a steril kórházi körülmények között is fertőzésveszélynek van kitéve. Nagy kihívás a megmaradt bőrből pótolni a hiányzót. Átmenetileg állatbőrt is használnak, amíg laboratóriumi körülmények között a saját bőrsejteket sikerül megszaporítani.

Bár Henriettának van esélye a felépülésre, az orvosok nem mondanak semmi biztosat: eddig ugyan nem léptek fel szövődmények, ám nem tudni, hogy szervezetének ellenálló képessége meddig bírja a műtétekkel járó traumákat.

Az ügyészség azt kérte az orvosoktól: értesítsék a nyomozókat arról, ha belátható időn belül kihallgatható állapotba kerül Henrietta. Mészáros főorvos szerint ha páciensük magához tér is, az őt ért sokk miatt nem biztos, hogy azonnal emlékezni fog - vagy emlékezni akar - arra, ami vele történt. A rendőrök mindenesetre arra kérték a szülőket és a kórházi osztály dolgozóit: semmit se említsenek meg a lánynak abból, ami eddig napvilágra került az ügyről, mert azzal befolyásolhatják a majdani tanúvallomást.

Az orvosok ezekben a hetekben mentik Henrietta életét. Pontosabb azonban úgy fogalmazni: fizikai értelemben alkalmassá teszik szervezetét az önálló létezésre. Pszichológus és civil segítők bevonásával próbálják majd felkészíteni arra, hogy feldolgozza a történteket. A neheze ezzel együtt is a lányra marad: akarnia kell meggyógyulni.

Az égési osztály orvosai naponta konzultálnak arról: visszahozzák-e betegüket a mélyaltatásból.

- Heni már képes lenne önállóan lélegezni, ám felébresztése kockázatokat is hordoz - folytatja Mészáros Gábor főorvos. - Altatásban szinten tarthatók az életfunkciók, s a beteg nem érez fájdalmat. Az altatás elleni érv viszont az, hogy a nyugtatókhoz és a fájdalomcsillapítókhoz egy idő után hozzászokhat a szervezet, az egyre növekvő dózisok károsíthatják a vesét, s csökkenthetik a későbbi fájdalomcsillapítás lehetőségét. Fájdalomcsillapításra pedig még nagyon sokáig szüksége lesz.