Kátainé Márkus Éva tisztában volt a vonatok körüli tényállással, meg is jegyezte, hogy elég sűrűn vonatozik föl Pestre, és körülbelül ő is hasonló tapasztalatokat szerzett. Útitársa megkérdezte gyakori utazásainak okát, mire Kátainé Márkus Éva alig titkolt büszkeséggel elmondta, hogy két hónapja minden héten egyszer fölmegy a fővárosba gnózist tanulni. Hogy micsodát? - kérdezte rendületlen mosolygással az újságkihordó, Kátainé Márkus Éva pedig elmagyarázta, hogy ez egy olyan tanfolyam, ahol megtanulják használni azokat az erőket, amelyek bár a hétköznapok során láthatatlanok, mégis szerves részei az életünknek, és akkor is hatással vannak reánk, amikor nem is sejtenénk. Mivel a férfi továbbra is mosolygott, Kátainé Márkus Éva ezt biztatásnak vette, s kifejtette, hogy például a betegségek nagy része negatív gondolatokból származik: amennyiben az ember megtanulja kiűzni azokat a fejéből, helyreáll, sőt megerősödik az egészsége. - Csak hát ez nem olyan egyszerű - sóhajtott Kátainé Márkus Éva, miután ismét belekortyolt a diétás kólába. - Tegnap például amikor rám tört a migrén, elkezdtem arra koncentrálni, hogy kiűzzem a fejemből a negatív dolgokat, de hát pont az a nehézsége az egésznek, ahogyan koncentrálunk, mert az embernek közben elkalandoznak a gondolatai, és eszébe jut, hogy mondjuk rendesen megsózta-e a borsólevest.

A férfi bólogatott, és úgy vélte, hogy őrá is ráférne már némi koncentrálás, mert például amióta a felesége elhagyta, sokszor elfelejti, melyik újságot hová kell bedobnia, sőt olyan is van, hogy kihagy házakat. Kátainé Márkus Éva erre közölte, hogy aggodalomra semmi ok, ő tervezi beindítani a faluban a gnózistanfolyamot, csak előtte még csinál egy marketinget róla, például nyomtat otthon szórólapokat. Jó volna azokat majd minél több helyre eljuttatni. A férfi azonnal ajánlkozott a széthordásra: hajnalban, az újságokkal együtt, de akár napközben is meg tudja csinálni; amióta a felesége elhagyta, úgyse szeret egyedül lenni otthon. - Meg hát a falutévé - folytatta Kátainé Márkus Éva -, ott is le lehetne adni valamit. Hozok le Pestről kazettákat a gnózisról, aztán beviszem, hogy vetítsék le valamelyik este. Kérdés persze - morfondírozott tovább -, hányan szokták rendszeresen nézni a falutévét, mert hát szólni kéne, hogy amikor lesz, akkor nézzék. - Én nézem - vágta rá azonnal a férfi -, amióta az asszony lelépett, elég sokat nézem a tévét, és gyakran a falutévére kapcsolok.

- Nagyon ráférne már a falura a gnózis, akkor végre elmúlhatna nálunk is a sok rossz dolog - jelentette ki Kátainé Márkus Éva, majd eszébe jutott, hogy még meg se tudakolta az újságkihordó utazásának okát. - Egy vizsgálatra megyek - felelte a férfi. - Találtak valamit. Aztán elmosolyodott, és azt fűzte hozzá: - Biztos a negatív gondolatok. Kátainé Márkus Éva szeretett volna erre valami okossággal előrukkolni, de nem jutott semmi az eszébe. Megborzongott. Hűvös a reggel - mondta, és megint ivott a kólából.