Fény az éjszakában

A budapesti gyerekek többsége az Úttörő Áruház Kovács Margit-kútjában úszkáló aranyhalakat vizslatva találkozott először a természettel, és az áruház oldalán labdázó neongyerekek idézték számára a nyugatot. A hatvanas-hetvenes években még városszerte buján villogtak a neonreklámok, melyeknek megmaradt darabjai mára a Neonon Csoport Egyesület jóvoltából szeméttelep helyett múzeumba kerülhetnek.

Ha most valaki azt mondja, hogy a neonreklám divatjamúlt, nevetséges, ósdi reklámeszköz, azonnal kihívom egy párbajra, amelyet természetesen neoncsövekkel fogunk megvívni a közszolgálati televízió nyilvánossága előtt. Pedig gyanítom, lesz, aki így vélekedik, merthogy Budapest köztereiről egyre-másra tűnnek el a neonreklámok. Legtöbbjük sittes konténerben végzi, de amelyiknek szerencséje van, az ideiglenesen a Magyar Elektrotechnikai Múzeumban; utóbbihoz azonban a neonreklámok megmentésére szakosodott Neonon Csoport Egyesület segítsége szükséges.

A neoncső őse a villám, pontosabban a villamos kisülés, melyet ha némileg csitítva nemesgázokkal töltött, formázott üvegcsövekbe terelnek, máris kész a neonreklám, amely az 1920-30-as években a világ nagyvárosainak, köztük Budapestnek is meghatározó színfoltjává vált. Utóbbinak kivált a 1970-es évektől, amikor párthatározat írta elő, hogy a főváros külföldiek által gyakran látogatott főútjai legyenek elegánsak, színesek, világvárosi hangulatúak.

Az elmúlt évtizedekben aztán a neonreklámok fényei kihunytak, többségük csendben szétrohadt, szeméttelepre került. Azt mondják, fenntartásuk drága, üzeneteiket ma már más típusú világítótáblák, óriásplakátok, építkezési reklámhálók és nem utolsósorban televíziós reklámok közvetítik. A neonkompozícióknak leáldozott, hiába gondoltuk úgy, hogy Budapest kiradírozhatatlan tartozékai az Úttörő Áruház labdázó neongyerekei, a "Főz, süt, fűt!" felirat mellett loholó gázcsőember vagy a Kígyó utcai mézes mackó.

Legelőször, 1986-ban Lugosi Lugó László fotóművész eszmélt, és sorra lefotózta a halálra ítélt fényreklámokat, majd 2003-ban egy Forgács Bálint nevű egyetemista és néhány barátja érezte úgy, hogy valamit tennie kell az olykor hamis és vitathatatlanul bárgyú, mégis különös szépségű éjszakai reklámok megmentése érdekében. Létrehozták a Neonon Csoport Egyesületet, amely előbb 2005-ben, a Múzeumok éjszakáján állította ki szemétdomboktól megóvott kincseit a Magyar Elektrotechnikai Múzeumban; mellesleg az intézmény később egyéb szakmai segítséget is adott a neonmentőknek.

Jeszenszky Sándor tudományos vezető azt mondja, a Múzeumok éjszakáján udvarukon kiállított 10-15 neonreklám a folyamatos érdeklődés miatt ott is maradt, helyet biztosítottak további többtucatnyi raktározásához, a dokumentálásban, pályázatok elkészítésében is segítenek, de ennél többre pillanatnyilag nem képesek.

A Neonon Csoport Egyesület tagjai 2005-ben a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal megbízásából feltérképezték Budapest megmaradt neonrelikviáit, bontások idején személyesen mentik, ami menthető, és végső céljuk egy neonpark vagy neonmúzeum létrehozása. Ott voltak a sajtóház és a Madách téri bazársor lerombolásánál, és ott voltak az idén nyáron az Oktogonon is, ahol a Szerencsejáték Zrt. megbízottai az ötven éve villódzó "Telitalálat!" feliratú neonkompozíciót szerelték le. Bár ezt nem sikerült múzeumba terelniük, legalább ígéretet kaptak: ha a cég nem hasznosítja, nekik adja. És akkor egy újabb fény villanhat fel - legalább a Múzeumok éjszakáján.

A Múzeumok éjszakáján  ragyogtak a régi kompozíciók
A Múzeumok éjszakáján ragyogtak a régi kompozíciók
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.