Ám ha belegondolunk, mindez csupán a szokottnál is hosszabbra nyúlt kánikula következménye volt, olyasmi, ami természetes vizekben ilyenkor elő szokott fordulni.

Jó, a Sió nem igazán az, hiszen időtlen idők óta csatornaként folydogál, még az iskolában is úgy tanultuk, csak hát a tavalyi vízbőség után egyesek elfeledkeztek róla. Ettől azonban nem kell katasztrófát emlegetni, a természet mindig gondoskodik az egyensúly helyreállításáról. Ahogy a Balaton esetében sem kellett volna évekkel ezelőtt mesterséges vízpótlásért óbégatni, folyók odavezetésén gondolkozni, lám, egyetlen csapadékos év megoldotta a problémát. Persze legnagyobb tavunk sekély medrében - még elegendő vízállásnál is - megjelenhetnek néhány hét hőség után a kékalgák, ám, ahogy most is, a lehűlés megteszi a magáét. Értelmes vízkezelésre kétségtelenül szükség van, az igazi segítséget azonban csakis maga a természet adhatja, lépjen fel alga, hínár vagy oxigénhiány.

Nagyobb baj a hamarosan kezdődő parlagfűvirágzás, az idegenből ránk szabadult allergén gyom inváziója ellen nincs természetes oltalom. Itt csakis mi tehetünk valamit. Irtással, szervezett védekezéssel. És itt valóban sok még a tennivaló!