Csalódottan távoznak mostanában a horgászok a Ráckeve alatti holt Duna-szakaszról: a vízben hatalmas hínárcsomók úsznak, nyílt vízfelület gyakorlatilag nincs, a zöld vízinövényzet mindent elborít. Sokan a rendkívüli meleget vagy a Duna-ágban megindult kotrást hibáztatják a jelenségért - elképzelhető, hogy jogosan, de az is, hogy másutt kell keresni a megoldást: az ökológiai szempontból inkább tóként viselkedő víz "kivirágzásának" oka egyelőre rejtély a kutatók előtt.

A magyar limnológiai (tótani) kutatásokat az 1890-es évek végén egy hasonló, de jóval kiterjedtebb hínárosodási periódus indította el a Balatonon. Az eredményekről többkötetnyi szakirodalom látott napvilágot, elfogadható magyarázat azonban azóta sem született. Tóth Viktor biológus, a tihanyi Limnológiai Kutatóintézet munkatársa szerint az eddigi kutakodás jórészt a Balatonra vonatkoztatva vizsgálta a jelenséget, a vízinövények periodikusnak látszó elszaporodása azonban másutt, így a Velencei-tavon és a Ráckevei-Dunán is előfordul. A Balatonon eddig annyit sikerült kideríteni, hogy a hínárdömping nagyjából 30 éves ciklusokban jelentkezik, bár ezt cáfolja némileg, hogy a 2000-es évek elején is kellett volna lenni egynek, ám máig elmaradt. A kutató szerint az élővizek ebből a szempontból kaotikus rendszerekként viselkednek, azaz a hosszú távú előrejelzések nem igazán szoktak beválni. Rövid távon abban látják a hínárosodás okát, hogy amikor a tavasz "eseménytelen" és derűs, azaz ritkán zavaros a víz, és könnyen átsüti a nap, akkor nagyobb az esély a nyári hínárvirágzásra. Ezek a feltételek ugyanakkor például tavaly is adottak voltak, hínárnak viszont nyoma sem volt.

A Velencei-tavon utoljára négy éve mutatkozott jelentősebb hínármennyiség, utána először radikálisan lecsökkent, majd hirtelen megnőtt a vízszint a tóban, és ez nyilván az ökológiai folyamatokra is hatással volt. A Ráckevei-Dunán is viszonylag sűrűbben jelentkeznek a hínárciklusok. Hogy a mostaninak mi az oka, azt szintén csak találgatni lehet, mindenesetre például az 1994-es, szintén nagyon meleg nyáron is látványosan elszaporodott a növényzet a mellékágban. A két éve újraindított kotrás is szerepel a lehetséges magyarázatok között, a biológus szerint azonban ez csak áttételesen játszhat szerepet. Igaz ugyan, hogy ilyenkor több tápanyag kerül a vízbe, de az üledékhez közeli rétegben, ahonnan a hínárok elvileg a táplálékot szerzik, még ennél is két-három nagyságrenddel több van, vagyis a mostani különbség nem perdöntő. Esetleg arról lehet szó, hogy a kotrás egyfajta "ivartalan szaporításként" működik: szétszabdalja és szétszórja a gyöktörzseket, megkönnyítve a növények terjedését.

A horgászok és a fürdõzõk távol maradnak