A szakértők legalábbis ennek tudják be, hogy a beérkezett ajánlatok többsége műszakilag nem felel meg az elvárásoknak. Így a rostán végül csupán két pályázó maradt fenn, és nem a legolcsóbbak.

Az NA Zrt. az osztrák-magyar Porr-Viadom-Terrag-Asdag PVT-M7 konzorciuma, illetve az EGÚT-Debmut által jegyzett COLAS Autópályaépítő Közös Vállalkozás ajánlatát tartotta értékelésre alkalmasnak. Pontozásuk alapján az M7-es befejező szakaszának beruházását 43,8 milliárd forintos árajánlatával elvileg a PVT nyerte meg.

Az első ajánlatok beadásakor a kivitelezési feladatokat még a legvastagabban fogó ceruzával beárazó PVT a közbeszerzési eljárás ideje alatt mintegy 16 milliárd forintot engedett eredeti vállalási árából. Így a 36 kilométeres autópálya-szakasz építését végül kilométerenként 1,2 milliárd forintért vállalta. Emellett ajánlata műszaki szempontból is megfelelt az elvárásoknak.

A 48,8 milliárd forintos ajánlatával második helyre szorult COLAS szintén tekintélyes, tízmilliárd forint körüli összeget tudott lefaragni eredeti árajánlatából. Műszakilag korrektnek tartott pályázata azonban a legjobb eredmény eléréséhez nem, csupán a versenyben maradáshoz volt elég.

A versengést 18 milliárd forintot meghaladó árcsökkentés után a legolcsóbb - 41,4 milliárd forintos - ajánlattal záró Betonút-Vegyépszer páros Zala-Somogy konzorciuma ezt már nem mondhatja el magáról. A szakértők legalábbis a tenderből való kizárását javasolják. A hivatalos értékelés szerint ugyanis a két cég az M7-es egy alig egy kilométernyi - speciális töltésalapozást igénylő - szakaszán műszakilag nem megvalósítható megoldást akart alkalmazni. Olyant, amelynek kijavítása a szerződéskötés után mindenképpen elkerülhetetlenné vált volna, növelve ezzel a pótmunkák költségét - állítják a bírálók. A kizárandók csapatát erősíti a Strabag és a Hídépítő ADRIA konzorciuma is. Az 50,5 milliárd forintos árajánlatából menet közben majdnem kilencmilliárdot elengedő szövetségesek a szakértők szerint szintén az autópálya alapozásán csúsztak el. Az eredetileg javasolt, ám megvalósíthatatlannak tartott műszaki megoldásukat állítólag már csak a közbeszerzési eljárás szabályait megsértve tudták módosítani.

Az árajánlatok alapján sokáig az osztrák Granit és a szlovák Dopostrav konzorciuma, a GranDo látszott befutónak. A 49,4 milliárd forintról egészen 41,4 milliárd forintig engedő, a magyar piacon eddig még egyszer sem szereplő útépítők azonban az értékelés tanúsága szerint érvénytelen műszaki ajánlatot adtak. Az M7-es egy kilométeres szakaszának alapozására a GranDo is rossz megoldást választott. Emellett nem vette figyelembe azt sem, hogy a tárgyalásos eljárás során kialakított egységes műszaki tervekben megváltozott a beruházáshoz szükséges építőanyagok mennyisége. Ezenkívül műszaki ajánlatában egyéb ellentmondásokat is találtak.

Az M6-os autópálya késedelmes építésénél - még a Porral közösen - debütáló Bilfinger Berger és a Swietelsky konzorciumának ajánlatát szintén érvénytelennek tartják. A mások által is elhibázott és a pótmunkák költségeit növelő töltésalapozást a szakértők esetükben sem tartották elfogadhatónak. Ugyanakkor ajánlatuk érvényességét az is megkérdőjelezi, hogy műszaki javaslatukban nem szerepel egy, az M7-es alig néhány száz méteres szakasza mentén szükségesnek tartott támfal megépítése. A költséges műszaki megoldás szerződéskötés utáni utólagos tervbe vétele pedig a pótmunkák költségeit növelné.

Egyelőre nem lehet tudni, a gazdasági tárca vezetője hogyan határoz majd. Dönteni mindenesetre már csak arról kell: kihirdessék-e a pályázat eredményét, felvállalva a kizárt útépítők támadásait? Vagy ehelyett egy újabb műszaki értékelés elrendelésével - netán a tender eredménytelenné nyilvánításával - a ködös jövőbe tolják a Budapest és a horvát tengerpart közötti utolsó autópálya-foghíj eltüntetését.

Árajánlatok a Balatonkeresztúr-Nagykanizsa szakaszra

(milliárd forint, áfa nélkül)