Űrbe ment terv
Igaz, nyugtázom a Csodás kövek kertjében, és hullatom a műanyag poharat a Völgyválogatóba. Legyél te is válogatós! - biztatnak szelektív figyelemre.
A "szét" helyett az "összét" választotta Öcs falu. Tavaly abban hittek: egyedül jobban megy, Kisöcsi fesztiválba fogtak, párhuzamosan a nagytestvérrel. Az idén újra visszaköltöztek a családhoz, Kapolcshoz, Vigántpetendhez, Taliándörögdhöz, Pulához és Monostorapátihoz.
- Sárdobálás nélkül tisztáztuk a félreértéseket - mondja Mészáros Ferenc polgármester. Csak arról nem beszél szívesen, ki mit értett félre. A völgyrendezői döntés: az öcsi programot szervezze új stáb, és bár a régiekkel nem volt bajuk a helyieknek, fejet hajtanak a vezetőség elvárása előtt. Most nyugalom van, meg béke, naponta legalább ezer néző, a kőfejtőbeli világ- és népzenei színpadon akár 1300. A cudar idő ívben kerüli Öcs falut - legalábbis szerda délutánig biztosan.
"Ufo, police, danger" - fut a felirat sárga műanyagba nyomva Öcs és Taliándörögd határában. Űrtávközlési központot választ el rozstáblától. A táblában hamis gabonakörök, médiaátverés - írja az egyik újság. Az űrlényeknek készült, leszállópályának. Esténként villódzó fények köröznek a rozsszemek között.
Az eddig szigorúan őrzött távközpontban ŰRbázisSÉTÁRA indulunk barna köpenyes idegenvezetővel. - Mi köze a lombiknak az űrtávközléshez? - röcögök magamban az első teremben, ahol ketten őrködnek a zöld lé fölött. Többé nem tudok figyelni a szakavatott túravezetőre. A csúcstechnológiánál jobban leköt, hogy mit tevékenykednek barna köpenyes, szemüveges, bajszos, parókás klónférfiak és előnytelenül öltözött nők - talpig nejlonban. Tiszta Filmmúzeum, hetvenes évek élőben. - Ez ugye tréfa? - kérdezi a mellettem álló. Az asztalon félbehajtott Népszabadság, 1979. április 1-jei, rajta leharapott parizeres zsemle a súly.
Az esti előadást e közegből meríti a Krétakör Színház és litván, horvát, magyar színész barátai - összművészetire, zenével, tánccal, filmmel, divatbemutatóval, show-val, kvízzel. "A csillagász álma a földön kívüli lények megjelenése, vagyis egy (vagy több) idegen kultúrával való megismerkedés" - összegez a rendező Schilling Árpád. A helyszínt bejáró, vonulós, interaktív performance-ban minden színész ugyanabban az egyenszerelésben, az említett barna köpeny-szemüveg-bajusz-paróka kombinációban terel, tenyerel, ellenőriz, ültet, fekve zenél, táncol. Csak a divatbemutatóra változnak Nagy Fruzsina jelmezei, mondjuk porszívófejes, muskátliruhás vagy esküvői kivitelre.
- Apám, azt hittem, engem már nem lehet meglepni - mondja egy bicepszre gyúrt alak, és hátba vágja társát. De nem mer ellenszegülni a köpenyes integetésének, vonul, vizes fűbe ül, elbírja ő is, ha haláltáborok vagonjaira emlékeztető hangárba zárják, fél lábra kényszerítik, hogy mobilját nyomogassa. Nézi a tányérantennára küldött videót, és azt is tűri, ha a végén kicsit terjengősebb a csillagász álma.
A Krétakör külön sziget a fesztiválban, ahogy Pulán egymaga táborozott le a Bárka Színház. Szőke Andrásék, valamint az ütősök Dörögdön, a Dumaszínház és a Petőfi Csarnok stábja Apátiban telepedett le. Öcsre a világzenészek költöztek, Petenden és Kapolcson a népi iparművészek osztoznak. Egyre olajozottabban működik a Völgyszervezők álma. Ökoturizmus, mobiltelefonfilm-fesztivál, épített örökség, Greenpeace-aktivisták, infopultok, bioautomaták sorakoznak a sátrak és a falusi turizmus közé. A koncertek, színházak, kiállítások, műhelyek mellé indiai ételt, kézműves tárgyakat, sétatúrákat kínálnak. A helyiek kicsit visszahúzódnak, inkább átadják a helyüket és az ágyukat a Völgy vendégeinek.
