Washington kivár, ami azt is jelenti, hogy továbbra is érvényes a Kubával szembeni kemény politika: szó sem lehet a kereskedelmi embargó enyhítéséről. Ez utóbbi azonban előbb-utóbb mindenképpen újra napirendre kerül: az olajcégek árgus szemekkel lesik a történéseket. Kuba északi partjainál ugyanis komoly lelőhelyeket feltételeznek, amelyek kiaknázására Kína készül. Az ázsiai nagyhatalom különben is a szigetország második legfontosabb befektetőjévé lépett elő, a nikkelkészletek éppúgy érdeklik, mint az olaj. Az amerikai székhelyű multik attól tartanak, hogy a rugalmatlan nagypolitika miatt a turizmushoz hasonlóan ebből az üzletből is kimaradnak.

Elemzők arra is felhívják a figyelmet, hogy Kuba minden amerikai erőfeszítés ellenére kitört az elszigeteltségből: Hugo Chávez venezuelai elnök az olajmilliárdokból bőkezűen segíti Havannát, miközben kubai orvosok dolgoznak a dél-amerikai ország falvaiban. A fejlődő országokban 30 ezer kubai orvos működik, több mint amennyit az Egészségügyi Világszervezet és a legfejlettebb országokat tömörítő G8 csoport együttesen fel tud mutatni. Ennek is köszönhető, hogy a szigetország nagy támogatással rendelkezik az ENSZ-ben.

A floridai kubai emigránsok közben csónakjaikat javítgatják, és lázasan tanácskoznak arról, hogyan siettethetnék a változásokat. A parti őrség továbbra is készültségben van, hogy a Castro-ellenes szervezetek ne próbáljanak meg valami akciót. A hírszerzési forrásokra hivatkozó The Washington Post szerint a havannai események átgondolt, nyugodt átmenetet sejtetnek. - Ez a főpróba - mondta egy név nélkül nyilatkozó Kuba-szakértő. Jim Kirk kanadai egyetemi Kuba-kutató szerint a szigetországban nem lesz vérfürdő, nem lesz felkelés. Sokkal valószínűbb, hogy Fidel Castro lelépése után kínai mintájú reformok következnek, amelyek a piacgazdaságot megpróbálják az egy párt ellenőrzése alatt tartani.