- A gyógyulás esélyétől fosztják meg a lányomat, ha bezárják a rehabilitációs részleget - fakad ki Földvári Judit, majd indulatait megfékezve folytatja a történetet. Mint meséli, kislánya, a most hároméves Dia, oxigénhiányosan, agyvérzéssel született, megsérült a mozgásközpontja. Több városban kezelték már, de Dia állapota csak azt követően kezdett látványosan javulni, hogy a keszthelyi kórház - 1996 óta működő, ma már országos hírű - gyermekrehabilitációs részlegén összeállítottak számára egy speciális, komplex fejlesztőterápiát. Dia ma már sokáig tud ülni, képes egyedül hasra fordulni, s van remény arra, hogy egyszer megtanul járni. Földvári Judit szerint hozzá hasonlóan sok szülő csak a Keszthelyen elért eredmények láttán merte hinni: van remény, hogy gyermeke jobb, teljes életet élhessen felnőttként.

- Július elején azonban híre kelt a városban, hogy megszüntetik a gyermekrehabilitációs részleget - mondja Földvári Judit. A részlegen ápolt gyerekek szülei azonnal felkeresték a főorvost, a kórházigazgatót és a polgármestert, de kérdéseikre azóta sem kaptak választ. Hetek óta kétségek gyötrik őket, nem tudják, meddig vihetik még gyermekeiket a keszthelyi kórházba. Mint mondják, ha bezárják a részleget, akkor Zalaegerszegre kellene járniuk kezelésekre. Sokaknak megoldhatatlan gondot okozna a napi 100-120 kilométeres utazás, de nem csak ezért maradnának Keszthelyen. Ragaszkodnak a megszokott, kedves, emberséges orvosokhoz, ápolókhoz, ráadásul szerintük egyes gyógymódokat - mint például az úgynevezett Dévény-módszert vagy a tangentoros kezelést - nem alkalmaznak a megyeszékhelyen.

- Magunk sem tudjuk, meddig fogadhatjuk még a gyerekeket - mondja elkeseredetten Szenkovszky Adrienne, az évente nyolcezer beteget ellátó keszthelyi városi kórház főigazgatója. - Nem akarjuk bezárni a részleget, hiszen az ott dolgozók remek munkát végeznek, mára valóban országos hírnévre tettek szert, s tavaly 148 gyermek gyógyulását segítették. Ugyanakkor tény, hogy nincs pénz a részleg fenntartására.

Mint megtudjuk, a részleg működtetési költségeiből havonta 550 ezer, azaz évente mintegy hat és fél millió forint hiányzik. Ezt az összeget pedig nem tudják kigazdálkodni a költségvetésből. Szenkovszky Adrienne minden további kérdésünket megelőzve, azzal jellemzi a kórház anyagi helyzetét: az elmúlt két évben tíz százalékkal kellett csökkenteni az intézményben dolgozók számát, hogy a béreket ki tudják fizetni.

- Mindent elkövetünk azért, hogy ne kelljen bezárni a részleget - jelenti ki határozottan Mohácsi József, Keszthely polgármestere, s úgy folytatja: - A napokban tárgyalásokat kezdtünk a kórház vezetésével, ahol közöltük, a részleg működtetését őszig mindenképpen biztosítjuk, a végleges megoldásról pedig majd később döntünk.

Mohácsi József határozottan elutasítja azt a felvetésünket, hogy az önkormányzati választások utánra halasztanák a népszerűtlen intézkedést. Mint megtudjuk, most azért csak átmeneti megoldásról gondoskodnak, mert szeretnének létrehozni a városban egy - gyermekeket is fogadó - rehabilitációs intézetet, de az, hogy ez sikerül-e, csak ősszel derül ki. Mohácsi szerint megőrzik a gyermekrehabilitációs részleget, így a kérdés csupán az, hogy többletforrást biztosítanak-e ehhez a kórháznak, vagy az új intézetben látják majd el a gyerekeket.

A szülőket nem nyugtatják meg a polgármester szavai. Földvári Judit azt említi: az év elején a szülők aláírásgyűjtése, tiltakozása ellenére is elbocsátottak egy szakembert a részlegtől anyagi okokra hivatkozva. Éppen ezért szerinte kétséges, hogy lesz-e többletforrás az egész részleg megmentésére, ha fél éve még egyetlen állás megtartására sem tudtak pénzt keríteni. Dia édesanyja mindezek ellenére határozottan állítja: nem hagyják veszni a rehabilitációs részleget, ahogy a gyerekek küzdenek egy-egy apró mozdulat megtanulásáért, úgy harcolnak majd a szülők a megfelelő ellátás megőrzéséért.

Tavaly csaknem százötven sérült gyermeket kezeltek Keszthelyen