Környezettudatosság
Lenkovics ombudsman azzal hívta föl magára a lankadó állampolgári figyelmet, hogy oda nyilatkozott: szigorítaná a csendrendeletet ő, bezáratná a teraszokat tízkor, korlátozná a hangos rendezvényeket, ami mondjuk festői fővárosunkban már azért is röhejszerű lenne, mert festői fővárosunk nyüzsgő éjszakai élete nagyjából egy dél-ausztriai tanyáéra hasonlít, ami akkor válik igazán feltűnővé, ha az ember egy úgynevezett európai fővárosból vagy kisvárosból, mondjuk Párizsból, Londonból, de akár Firenzéből érkezik haza: itt éjjel nem sétálnak emberek az utcákon, mert nincs miért és nincs hol sétálni, nem beszélgetnek, mert nincs miről beszélgetni, bezárkóznak a lakásaikba, és ha tehetnék, még géppuskát is állítanának az ablakba, elrettentésül; este tízkor Budapest olyan sötét, mintha légiriadó volna; sötét, bűz és mocsok van, csend történetesen nincsen, de ehhez semmi közük sincs a kocsmáknak meg a koncerteknek, mivel ez a város nem is város, hanem egy autópálya, tehát menetzaj van, kipufogódob-pergés, ékszíjsivítás, riasztóvinnyogás. Itt, a Móricz Zsigmond körtéren nagyon boldog lennék, ha részegek üvöltözését és evőeszközök csörömpölését kellene hallgatnom éjjelente és hajnalonta, nem pedig a lámpánál gyorsító motorokat és a sportkipufogós köcsögöket, minthogy egy vendéglő zaja a legrosszabb esetben sem haladja meg a 60-70 decibeles értéket, míg egy gyorsító motor (nem a magyaros ultratapló sportkipufogós tőgázos, hanem a normál) öt méter távolságból is 110 decibellel hallatszik, és ez ugye logaritmikus skála, ki lehet számolni, tízezerszer vagy százezerszer hangosabb az a nyomorult motor, és a motorhoz Lenkovics obudsmannak szava sincsen, de senki másnak se, mert amíg teljesen értelmetlen, agybeteg előírások ezreit tartatják be Franz Kafka legsúlyosabb rémálmait is csípőből überoló állami sóhivatalok, addig például a motorok és a fölfúrt kipufogós kis tunningpatkányok zajszennyezését a kutya sem ellenőrzi, egyáltalán, föl sem vetődik a téma, bezzeg, ha valahol fél órával később fejeződik be egy Jamie Winchester-koncert...
Lenkovics ombudsman szerint erősödött az állampolgárok környezettudatossága. Bakker, egy olyan országban, ahol teleszarjuk a folyóinkat, telefüstöljük a levegőnket, széjjel-quadoljuk az erdőinket, ahol a legkisebb lelkiismeret-furdalás nélkül vágjuk ki a régi frizsidert a patakpartra, ahol annyit sem törődik senki a környezetével, hogy odébb rúgjon egy kutyaszart, ahol az általános bunkóság tombol, a semmivel és senkivel sem törődő tapló törtetés. (Egyébként tök fölöslegesen, mert ezen a szellemi színvonalon úgysem lehet eljutni sehova.)
Ebben a környezetben tehát tökéletesen értelmetlen és érthetetlen Lenkovics buzgalma, és erről írtam volna valami keményebbet, ha nem derült volna ki, hogy éppen most 25 éves a pc, a személyi számítógép, és ez fontosságilag nagyjából úgy aránylik az ombudsmanhoz, mint a lepkefing a neutronbombához, azon a bizonyos logaritmikus Bel-skálán.
