Császármetszés - valódi veszélyek
A kísérlet két okból is jelentős nemzetközi érdeklődést váltott ki. Egyrészt az egyértelmű statisztikai adatok miatt: a császármetszéssel született állatok között szignifikánsan jóval gyakrabban és súlyosabb formában zajlottak le a bélfertőzések, illetve a koraszülöttekre jellemző, szövetelhalással járó rettegett emésztőrendszeri gyulladás.
A másik izgalmas felfedezés az volt, hogy a tudósok arra is rájöttek, a természetes úton világra jött rágcsálók mitől bizonyultak ellenállóbbnak: amikor a magzat áthalad a hüvelyen, illetve a külső nemi szerveken, lenyeli, pontosabban a szájába, majd a vékonybele bolyhaiba jutnak az anya emésztőrendszerében normálisan is megtalálható baktériumrészecskék, -töredékek. Ezek mintegy immunizálják az újszülött állatot. Azaz annak immunrendszere felismeri a mikrobát, és ellenanyag-termeléssel felkészül a következő, valódi "támadásra", a baktériuminvázióra. Hasonlatosan ahhoz, ahogy a szervezet védekező rendszerét védőoltásokkal készítik fel arra, hogy a következő találkozáskor legyőzze a szervezetbe behatoló kórokozót.
Ezt fényesen igazolta a születés utáni napokban-hetekben, bélbaktériummal mesterségesen megfertőzött állatok megfigyelése és boncolása. A császármetszéssel világra jött állatoknál a mikrobák heves reakciót, gyulladást váltottak ki, míg a hüvelyen át megszületett állatoknál nem. Ez utóbbi csoportnál a belek szövettani vizsgálata bebizonyította, hogy a fertőzés ellen olyan mértékű immunreakció jött létre, amely képes volt meggátolni a betegség kifejlődését.
A kérdés csak az: mindez emberre is érvényes-e? Bár az egerek szervezete számos tekintetben a humán testhez hasonló kórélettani reakciót ad - hisz nem véletlenül áldozták fel állatok tízezreit hasonló kutatási célokra -, a válasz nem egyértelmű. Dr. Pataki Margit, a Semmelweis Egyetem II. Számú Gyermekklinikájának újszülött Intenzív osztályának vezetője ismét átnézte az utóbbi évek legfontosabb hasonló jellegű, humán összehasonlító vizsgálati adatait, és egyiknél sem talált összefüggést a bélbetegségek súlyossága és a császármetszés között. A fertőzések sokkal inkább függtek a szülés idejétől (koraszülötteknél gyakoribb), a születési súlytól, a vénás, illetve szájon át történő táplálás bevezetésének időpontjától, attól, hogy szükség volt-e mesterséges gépi lélegeztetésre stb.
Ám Pataki főorvosnő rögtön hozzáfűzte: ilyen immunológiai összefüggést nem vizsgáltak, és ez idáig emberen az immunrendszer hasonló jellegű korrekt elemzését nem is igen végezték el. Azaz elméletben akár igazuk is lehet a freiburgi kutatóknak, és nemcsak egereket, de embereket is fenyegető kockázatról van szó. Ő is fontosnak tartja, hogy a gyakorlatban ebből a szempontból is érdemes lenne elemezni, összevetni a kétféle szülési módozatot - amint egyébként az állatkísérletet végző kutatók is sürgetnek.
Tudjuk persze, hogy a császármetszés elvégzésének nyomós anyai és/vagy magzati okai, indokai vannak. Ezek között nem az első helyen szerepel a későbbi újszülöttkori fertőzés kockázata. Ám igen fontos tudni, számolni ezzel a veszéllyel is. Feltéve persze ha embernél is sikerül bebizonyítani, hogy egyáltalán van ilyen kockázat.
