Mikortól számítható az emberi élet? A fogantatástól vagy a születéstől? A létszám feletti, mesterségesen keletkezett embrió a fontosabb vagy a Parkinson- és Alzheimer-kórosok, cukorbetegek jobb életkilátásai?

"Mindössze" ezekkel az etikai problémákkal találták szembe magukat az EU versenyképességi tanácsának tagjai. A minisztereknek arról kellett dönteniük: a huszonötök jövőre induló, immár hetedik tudományos keretprogramja részeként engedélyezik-e a gyógyászati célú őssejtkutatást - és ha igen, milyen megkötésekkel.

A következő tényezőket kellett figyelembe venniük:

1. George W. Bush amerikai elnök pár nappal korábban megvétózta a törvényjavaslatot, amely megszüntette volna az őssejtkutatásra vonatkozó korlátozásokat. Egy liberális kutatási szabályozás most tehát előnybe hozhatja Európát - márpedig az illetékes EU-tanácsi formációnak mindenről az jut eszébe... Mármint a versenyképesség.

2. Az EU korábban is engedélyezte az ilyen kutatásokat, de tagállamonként önkéntes alapon. Uniós szabályozás (mint a társadalometikai kérdésekben általában) nincs. - Nincs szó új etikai szabályok megalkotásáról. Ez a tagállamok felelőssége marad - nyilatkozta Janez Potocnik kutatási EU-biztos.

A Vatikán álláspontja igen élesen elutasító, mivel az őssejtkutatás egyik könnyen adódó alapanyagát a mesterséges megtermékenyítés során visszamaradó, létszám feletti embriók adják. Márpedig a katolikus felfogás szerint ezek emberi lények. Az EU-tagországok éppen annak mentén megosztottak, hogy mennyire fogadják el a konzervatív álláspontot. A legliberálisabbnak számító három tagállamban, a belgáknál, a briteknél és a svédeknél még a terápiás célú klónozás is megengedett (miként - lásd globális versenyképesség! - Dél-Koreában, Indiában, Kínában vagy Izraelben is). A legkonzervatívabb Ausztria, Málta, Litvánia és Lengyelország mindent tilt, míg léteznek köztes álláspontok is: például a magyar. A németek és az olaszok az őssejtimport engedélyezésével vágják át a gordiuszi csomót.

3. Az Európai Parlament júniusban, első olvasatban már kialakította saját álláspontját. Ennek lényege egy minimumszabályozás: ha az adott tagállam is lehetővé teszi, úgy lehet kutatni az őssejtet (akár emberből, akár embrióból nyerve), de ennek érdekében nem lehet plusz őssejtet létrehozni (klónozással, sejtmagáthelyezéssel, az ember genetikai örökségének megváltoztatásával). Ha a tanácsi álláspont élesen szembemegy a parlamentével, úgy az ősszel elhúzódik a második olvasat, és nem indulhat januárban a hétéves, egyébként ötvenmilliárd eurós költségvetésű keretprogram.

Megoldás? Mint ilyen helyzetekben annyiszor, kompromisszum alakult ki az EU-tanácsban, mégpedig bonyolult diplomáciai játszmák eredményeként. Az őssejt tiltását a konzervatív országok csak kritikus tömeggel, az úgynevezett blokkoló kisebbséggel érhették volna el. Ez az utolsó pillanatra össze is állt - de többen a mérsékelt konzervatívok közül végül megijedtek saját erejüktől. A németek, az olaszok és a szlovének kiváltak, s végül jóváhagyásukat adták, azzal a feltétellel: az EU nem finanszírozhat embriók elpusztításával járó őssejtkutatást. A tanácsi szabályozás tehát ennyivel szigorodott a parlamentihez képest.

A "pohár" utólag persze egyeseknek félig üres, másoknak félig teli. A katolikus egyház és a brit tudományos akadémia most egyformán csalódott, noha homlokegyenest ellenkező okokból. Lord Sainsbury, a brit kutatási miniszter viszont derűlátó: Európa magához vonzza majd az Amerikában kutatókat!

Kísérleti egér egy õssejtkutatásokat végzõ laboratóriumban. Néhány konzervatív EU-tagország végül meggondolta magát