Ameddig az akaró ér
"Csak egy hatost ne kapjunk!" - latolgatja bizakodva az esélyeket Markovits László, a kedd éjjelig még NB II-es Vasas (édesapjával és édesanyjával érkező) elnöke, majd hozzáfűzi, hogy a "tinicsapat" célja a bennmaradás, meg az, hogy záros határidőn belül két-három "meghatározó külföldi játékossal" erősödjön.
Na de akad-e érdemi különbség nálunk az első- és a másodosztály között?
"Van vörösborotok? - Nincs. - Így nem fogom kibírni" - a párbeszéd hat perc elteltével zajlik a bennfentes szurkoló és a pályaalkalmazott között; ez idáig a Kaposvár csak tisztelgő látogatásokat tett az ellenfél térfelén. Fazonra emlékeztető valamit vélünk fölfedezni a Vasas akcióiban, s a sok ügyetlenkedés mellett jó adag elszántságot is, ami nem utolsósorban Mészöly Géza, az Újpestről az ezüstérem dacára kipaterolt, a kispadról percenként felugró tréner arcáról nemkülönben süt. A hazaiak mentségére szóljon, hogy ők a hét elejéig a Ferencváros ellen készültek, na de akkor is. Húsz perc kell ahhoz, hogy helyreálljon a világ rendje (van még ilyen?), s előbb Alves, aztán Szakály Péter csetlik-botlik át a vendégvédelmen, de fölhördülésnél tovább nem jut a Somogyország felsőbbrendűségét hirdető helyi keménymagszerűség.
Mogyorósi hátvéd viszont - nagy lelkesedésében - megkapja második sárga lapját, s mivel ekkor még egy teljes óra van hátra a meccsből, széles körben behúzzák az 1-est a tipposzlopon. És tényleg: ha nem Németh Gábor pattogna csontra fújt gumilabdaként a tíz emberre fogyó vendégek gólvonala előtt, 3-0 is viríthatna a villanyújságon, de ő pattog.
Szünetbeli tapasztalat, hogy Kaposváron a lakosok zöme kezet most a WC-használat után, a pihenőt követő pedig az, hogy negyedóra elteltével az angyalföldi klubelnök kevés híján leugrik a VIP-tribünről. Azt követően jelesül, hogy Lázok tizenhét méteres szabadrúgását Milinte éppen Tóth András elé üti, és a csapatkapitány - kis felsőkapufás segítséggel - megszerzi a vezetést a hátrányos helyzetű Vasasnak.
Később még az amúgy egészen jó kis spíler benyomását keltő Tandari kirúgja a stadionból a labdát (fölmentjük, mert lapos a kerítés), de más már nem csal mosolyt a hazai arcokra. Micsoda meglepetés! - írnánk, ám mivel mifelénk, mindenekelőtt a futballpályák környékén, rég idejétmúlt az ilyesfajta hangemelés, csendben rögzítjük csak, hogy Illovszky Rudolf úgy borul a mellette ünneplő Markovits nyakába, ahogyan annak idején Mészölyébe.
Nem Gézáéba, hanem Kálmánéba. És nem a Kaposvár elleni győzelem után. Ha emlékeznek még.
KAPOSVÁR-VASAS 0-1 (0-0)
Kaposvár, 2500 néző. Jv.: Mészáros.
Kaposvár: Milinte - Kozmér, Andruskó, Petrók, Zahorecz - Venczel (Maróti, 59.), Valsziljevics (Szakály D., 82.), Szakály P., Kovácsevics (Varga, 67.) - Alves, Oláh.
Vasas: Németh G. - Balog, Pandúr, Tóth, Mogyorósi - Németh N., Kincses, Lázok (Skita, 93.), Tandari (Nagy, 73.), Majoros (Pintér, 46.) - Bali.
Gól: Tóth (60.).
