Repülő lézerágyú a XXI. század halálsugara
Miután harminc éve Teller Ede közreműködésével sikerült 50 méteres távolságból lézerrel kilyukasztani egy nagy fémtartály oldalát, felgyorsult a sugárfegyver tökéletesítése. Olyanynyira, hogy már hadrendbe is sorolták az USA, s talán a világ legdrágább és legbonyolultabb felszerelésű, lézerfegyvert hordó repülőgépét.
A Boeing YAL-1A ABL jelű gépet a híres négy hajtóműves B-747 Jumbo teherváltozatából alakították ki. A gépet tízfős személyzet vezeti, kezeli a lézert és irányítja akár 250 kilométeres távolságig a 20 megawatt teljesítményű, 1,3-2,8 mikronos hullámhosszúságú sugarat. Ennek elegendő 5-8 másodperces érintkezés a támadó rakétával, annak burkolata szétroncsolódik, ezáltal irányíthatatlanná válik és visszazuhan az indítás körzetébe.
A tervek szerint az AL-1B gépek rajai a támadást valószínűsítő körzetekben cirkálnának 950 km/órás sebességgel a felhőzettől mentes, 11 200 méteres magasságban.
A Jumbo lézerberendezése és az annak üzemanyagaként szolgáló gáz tömege 106 tonnával terheli a gépet. A szerkezet kisebb elemei akár ezer fokra is felhevülnek, tehát hűtést is igényelnek. A repülő "naszád", delfinek orrára emlékeztető nyitható orrkupolájában található a másfél méteres teleszkóp, amit a levegőben mozgó gépen 341 hidraulikus állítócsap segítségével másodpercenként akár ezer állítással lehet pontosan az ugyancsak mozgó célra irányítani. A gép orra alatt van a tűzvezető, az oldalán a célzó radar, a pilótafülke fölött pedig az öt-hőérzékelős távolsági célfelderítő, valamint az antennarendszer.
Az amerikaiak az ázsiai országokban folyó rakéta- és atomfegyver-fejlesztést tapasztalva felgyorsították a fegyverrendszer végső formába öntését. Így kerülhet rövidesen sor az első "éles" lövészetre, amelynek során egy erre a célra felbocsátott közepes hatótávú rakétát szándékoznak megsemmisíteni.
