Igazi kelet-közép-európai sorsa volt: Belgrádban született, Temesváron nőtt fel, Kolozsváron járt egyetemre, majd élete java részét Bukarestben élte le. Csaknem tíz évig, 1948 és 1957 között, a legjelentősebb erdélyi irodalmi hetilap, az Utunk főszerkesztő-helyettese volt, 1957-1968 között pedig a bukaresti Előre napilap rovatvezetője. 1970-től főképpen A Hét hasábjain publikált. Riportjaiban, regényeiben és esszéiben nemzedékének létkérdéseit vette górcső alá, s egyik elismert véleményformálójává vált. Irodalmi igényű, rendkívüli műveltséget és őszinte önreflexiót tükröző naplóját hetente ezrek olvasták. Számtalan művet fordított románból magyarra. (T. Sz. Z.)