Sok évnek kell eltelnie ahhoz, és sok mindennek meg kell történnie,hogy a Vác-Paks meccsből egyszer Duna-parti örökrangadó legyen.

Simán nyert a szintén újonc Paks (2-0).

Kezdem azzal, hogy jó félórás késéssel érkeztem. Addigra eldőlt a derbi. De azt kell mondanom, ma már el lehet késni egy-egy hazai mérkőzésről. Nem sajnálja az ember. Miként az sem furcsa, hogy a második félidő közepén elsétáltam a kijárathoz fagylaltot nyalni. Biztos voltam benne, hogy nem maradok le semmiről. Amikor visszaértem, próbáltam felmérni, hányan lehetnek a lelátón (a formás kis pálya igen szép helyen, a Hét Kápolna árnyas fái mögött, a parthoz közel épült, árvizek idején a Duna is be szokott ide lépni, de hogy fizető néző volna, kétlem). Péntek esti sejtésem és a másnapi újság saccnézőszáma (2000 drukker) nem nagyon egyezik. De ennek az égvilágon semmi hírértéke nincs. Később megtudom, így is háromszor annyian voltak, mint az NB II-es hajsza idején.

Hiányoznak viszont a focit kísérő olyan ősi jellegzetességek, mint a jó nők. Sehol egy formás futballistafeleség. Rengeteg viszont a magamfajta túlsúlyos, életéből már a tengót is száműző, meccsre egyedül járó, korosodó szurkolófajta. Aki kínjában a Ceglédi Vasutas NB III-as meccseit idézi a mellette állóknak a '60-as évek végéről. Ilyenkor kiderül, mások is húsz-harminc évvel ezelőtti emlékeket cipelnek a batyujukban. Annyira nem történik semmi a pályán, hogy bőven van idő ezek fölidézésére.

Amúgy jó társaságban támasztottam a korlátot. Jobbról egy 19 éves sérült paksi védekező középpályás susog a fülembe ("Fáradtak vagyunk, szerdán edzőmeccsen voltunk"), balról egy rendezvényszervező, a szombati Budafok-Felcsút NB II-es meccs sípmestere értékelt (a vb-bírók 80 millió forintot kaptak Németországban, az ő gázsija 15 ezer forint plusz a költségtérítés). A Vác és a Paks "összecsapását" harmatosnak nevezi.

Ezt adom tovább Ofella Zoltánnak, a Dunakanyar Vác ügyvezetőjének a díszpáholyban.

- Lesz ez jobb is - mondja mosolyogva a 38 éves szakvezető, és hozzáteszi, megviselte őket a licenchercehurca. Szerdán kapták meg a játékengedélyt, akkor aztán rohammunkában kezdtek készülni. De az újonnan igazolt szlovák játékosok a Paks ellen még nem léphettek pályára. Ofella úr eredetileg mechanikai műszerész, Tápiószecsőn kezdte a pályafutását, húszéves kora óta foglalkozik futballal. Focistaként a megye egyig vitte, s lám, most NB I-es csapatot menedzsel. A muníció igen szerény, a gárda 99 millió forintos költségvetéssel vág neki az idénynek (tanulságos lehet a Fradi számára, hogy a tavalyi, NB II-es büdzsé 46 milliója elég volt az élvonalba jutáshoz). A Dunakanyar Vác Labdarúgó Kft. tulajdonosai között találjuk az önkormányzatot, helybéli vállalkozókat és Ofella Zoltánt is (2 százalék).

A csapat tagjainak csupán 30 százaléka egyesületi alkalmazott. A többiek amatőrök és félamatőrök. A 33 éves Kovács Péter például ételkihordásból él, a meccsekre költségtérítést kap. Ez a helyzet az egyik taxivállalkozásnál ügyintézőként dolgozó 29 éves Vén Gáborral is. Rob Kornél (29) ugyancsak ügyintéző, a 28 éves Rusvai Gergőnek egy autós cégnél van főállása. A csapat három váci középiskolás tanuló költségeit állja, fizetést nem ad nekik. Két új csapattag Nyíregyházáról érkezett, mindketten tanárok, ősztől Vácon tanítanak. A csapat még három lejárt szerződésű szlovák idegenlégióst igazolt.

- Mindenki szeretne profi lenni - mondta a vesztes meccs után Ofella Zoltán -, nekünk most ilyen megoldásokra futja. Sok a fiatal játékosunk, bízunk a helytállásban. Bennmaradás esetén könynyebb lesz támogatókat szerezni. Ha több pénzünk lesz, jobbak lehetnek az edzéskörülmények. Azon vagyunk, hogy ilyen szerény háttérrel is jók legyünk.

Hazafelé menet azon tűnődöm, hogy nem is olyan bonyolult a foci.

"Meccsre egyedül járó, korosodó szurkolófajta"