Az elnökről mindig Boka János jut eszembe: mindenki megbízik benne, minden szava szent, ítéletei kikezdhetetlenek. Az elnök ezenkívül minden körülmények között vállalja tetteiért a felelősséget. És vállalja a nevét is.

A Fradi-ügyben eléggé ingerlő, hogy ez a mi bizottságunk titkosan működik. Nem lehet tudni, kik a tagok, ki
az elnök. Merthogy - így indokolta a labdarúgó-szövetség - félteni kell testi épségüket, függetlenségüket, inkognitójukat. Attól kell tehát félni a demokráciában, hogy azt, aki felelősségteljes döntést hoz, bánthatják. Ha ez így volna, mert éppen elképzelhető, akkor a licencadó bizottság tagjait minden körülmények közt meg kell védeni. Erre megvannak a demokratikus lehetőségeink. De hogy titokban születhessen olyan (többek szerint: igazságos) döntés, mely a Ferencváros NB I-ből való kizárását tartalmazza, enyhén szólva aggályos.

Annál is inkább, mert a maffia-rémtörténetek hazájában, Olaszországban a Juventus kizárásáról szóló döntésről élő egyenes adásban közvetített a televízió.

Most akkor hogy van ez?