Condi a célkeresztben
Johannes Brahms két darabját zongorázta Malajziában Condoleezza Rice, mire a The Washington Post finoman megcsipkedte, párhuzamot vonva a Bejrút és a Róma égése alatt történő zenélés között. Azzal ugyan senki nem vádolta az amerikai külügyminisztert, hogy Néróhoz hasonlóan előtte ő is felgyújttatta a várost, ám ez nagyjából az egyetlen rossz, amit még nem mondtak George W. Bush elnök bizalmasára. A támadás élvonalában közismert neokonzervatív személyiségek állnak, akik szerint Rice nem, hogy nem "törte be" a külügyminisztériumot, hanem ellenkezőleg, a hagyományosan óvatos diplomatáknak sikerült őt a maguk képére formálniuk.
Az Insight nevű konzervatív internetes magazin szerint Dick Cheney alelnökhöz és Donald Rumsfeld védelmi miniszterhez köthető személyek, például Richard Perle, a Pentagon politikai tanácsadó testületének volt vezetője, illetve a külügyet régóta kritizáló Newt Gingrich egykori házelnök egyaránt túl szelídnek vélik Rice-t. Szemére vetik, hogy nem ért a Közel-Kelethez, a libanoni konfliktus első napjaiban önmérsékletre intve megpróbált nyomást gyakorolni az izraeli kormányra, nem reagált elég határozottan az észak-koreai rakétakísérletekre, és megtorlatlanul hagyta nemcsak Irán nukleáris ambícióit, de Mahmud Ahmadinezsad államfő Izrael elleni kirohanásait is. Gingrich ugyan később szóvivője útján közölte, hogy támogatja Rice-t, ám az Insight főszerkesztője kiállt sztorijuk mellett: nem tekinthető a külügyminiszter támogatásának, ha valaki állandóan bírálja a tárcája teljesítményét. Az ő értesüléseik szerint a "neokonok" azt szeretnék, ha Rice-t az elnök leváltaná, és visszaminősítené személyes tanácsadójának.
Rice nemrégiben még egészen másfajta pletykák főszereplője volt. Azt rebesgették róla, hogy őszre átveheti Cheney alelnök tisztségét, és neve felbukkanhat a 2008-as republikánus elnök-, de legalábbis az alelnökjelöltek között. Nem kizárt, hogy a mostani támadás éppen ezt hivatott megelőzni. Másrészt a neokonzervatívoknak nagy szükségük van egy bűnbakra, akire áttolhatják az amerikai külpolitika fenyegető összeomlásának felelősségét. Ezzel együtt nem valószínű, hogy Bush a mostani feszült helyzetben személycseréket hajtana végre. Az elnök mindennél többre becsüli a személyes lojalitást, márpedig kettejük kapcsolatáról sokat elárul, hogy Rice egy híres elszólása alkalmával "férjemként" említette Busht. A külügyminiszter sosem volt férjnél.
