Irving Biederman, a dél-kaliforniai és Edward Vessel, a New York-i University) neurológusa használta először az "infovore" elnevezést, és a két kutató hite szerint azonosította a viselkedésért felelős biológiai mechanizmust is.

A lényeg az, hogy bizonyos élőlényeknél a világ megismerésével foglalkozó idegszálak keresztül haladnak az agy jutalom központján, és zsákmányszerzés (a megértés) pillanatában az ópiumszármazékokhoz hasonlóan élvezetet okoznak.

Az American Scientist című amerikai tudományos folyóiratban megjelent cikkükben azt írják a kutatók, hogy az ember tipikus "infovore" élőlény, és információ iránti vágyát csak a zsigeri alapon érzett éhség, menekülési ösztön és párzási késztetés nyomja el időnként.

Hogyan képes az információ élvezetet okozni? Ebben az egyes agysejtek felületén megtalálható mu-opioid receptor játszik kulcsszerepet. Az opioid receptorokhoz hasonlóan ezt a receptort is ingerli a heroin, morfin illetve a természetes úton keletkező endorfin. Mu-opioid receptor a fájdalom és az élvezet agyközpontjában fordul elő gyakran, de a szenzorikus és az emlékező központokban is van belőle.

Leginkább azoknál az idegpályáknál sűrűsödik, ahol az agy az érzékszervek alapjeleit a tudatos észlelés felé továbbítja. Ezek az agyterületek olyankor aktivizálódnak, amikor az agy értelmezni próbálja a kapott információt, egy képet, egy szót vagy egy madárdalt.

Biederman és Vessel feltételezése szerint a siker pillanatában endorfinok szabadulnak fel, és ingerlik a mu-opioid receptorokat, tehát élvezetet okoznak. Minél több személyes jelentőséggel bíró emlék tolul elő a feldolgozás során, minél több neuron vesz részt a folyamatban, annál nagyobb lesz a jutalom, ami az embereket további információ hajhászásra ösztönzi.

A kutatók szerint a hatás egyébként el is kophat az ismétléstől. Egy könyvet másodszorra nem olyan izgalmas elolvasni, mint először, kivéve, ha az első menetben nem sikerült megérteni. A kutatók szerint az endorfinok a megértés pillanatában szabadulnak fel. Amíg "nem ugrik be a dolog", az emberek szívesen térnek vissza az egyes témákhoz. A gyerekek viszont éppen azért hallgatják estéről estére ugyanazt a mesét, mert náluk lassabban következik be ez az átbillenés - idézte a tudósokat a The New Scientist című angol tudományos folyóirat.

(MTI)