Ezek közé tartoznak a palesztin kérdésről, illetve Izraelnek Libanonhoz, Egyiptomhoz vagy Szíriához fűződő viszonyáról szóló határozatok. E határozatok szinte mindegyikének közös vonása, hogy a konfliktusban érintett felek figyelmen kívül hagyták őket, illetve nem voltak következményeik.

Elsősorban a vétójoggal bíró Washington akadályozta meg, hogy a Biztonsági Tanács az ENSZ-alapokmány VII. fejezete alapján hozzon határozatot. E fejezet alapján válik lehetségessé, hogy a határozat előírásainak szükség esetén katonai erővel is érvényt szerezhessenek a világszervezet tagállamai. Az alapokmány VII. fejezetére alapuló "erős felhatalmazás" hiányában vallott kudarcot az ENSZ mintegy tucatnyi békekezdeményezése, illetve emiatt nem sikerült megakadályozni a kéksisakosok ezreinek fegyveres összetűzéseket 1948 óta.

Más határozatok tényleges végrehajtása a határozatok pontatlan megfogalmazása miatt vallott kudarcot. A nagy jelentőségű 194-es és 242-es számú BT-határozat megfogalmazása máig vitatott. Az 1948. decemberi 194-es számú határozat csupán homályosan követeli, hogy Izrael "a lehető legkorábbi időpontban" engedélyezze a visszatérést azoknak a palesztin menekülteknek, "akik vissza akarnak térni otthonaikba és békében akarnak élni szomszédaikkal".

Máig eltérően értelmezik a felek az 1967-es hatnapos háborút követő, az Izraelt az elfoglalt területekről való kivonulásra felszólító 242-es számú BT-határozatot. Míg a határozat francia nyelvű verziója "a területekről" (des territoires), addig az angol nyelvű verzió csupán "területekről" (from territories) történő kivonulásra szólítja fel a zsidó államot. Izrael az utóbbira hivatkozik és a határozat alapján eleinte csupán a Sínai-félszigetet ürítette ki.

Libanon is igen korán a BT-határozatok középpontjába került: már az 1958. júniusi, 128-as számú határozatában követelte a Biztonsági Tanács, hogy Szíria szüntesse be beavatkozását a szomszédos Libanon ügyeibe.

Amikor Izrael 1978-ban első ízben vonult be Libanonba, a BT négy határozatban foglalkozott a válsággal. Az 1982. júniusi második izraeli bevonulás után pedig 14 határozatot hozott a Biztonsági Tanács a két szomszédos állam közötti konfliktus ügyében. A 2004-ben kiadott, 1559-es számú határozat az összes külföldi erő távozását követelte Libanonból, valamint az összes libanoni milícia "feloszlatását és lefegyverzését". Az Egyesült Nemzetek első döntése, amelyet Izrael teljes egészében végrehajtott, az 1978-ban elfogadott 425-ös számú határozat volt. Ez a határozat követelte, hogy Izrael vonuljon ki Dél-Libanonból. Az izraeli hadsereg 2000-ben vonult ki Dél-Libanonból.

(MTI)