Aki kicsi, rosszul jár
A sikertörténetként indult, lapunkban tavaly ekként bemutatott eseménysor valójában már 1999-ben elkezdődött, amikor a Heves megyei Tenket elöntötte az ár- majd nyomában a belvíz. A katasztrófa után nem kellett különösebben indokolni, hogy szükség van a település csatornázására és a szennyvízkezelés megoldására. Eleve egyedi, a helyi viszonyokhoz alkalmazható technológiát kerestek, mert kiszámították, hogy mindenképpen olcsóbb lenne, mintha a legközelebbi nagy szennyvíztisztítóba utaztatnák a helyben képződő szennyvizet. Éveken át sikertelenül pályáztak - a rendszer nem a lokális megoldásokra, hanem a nagy agglomerációkra, településszövetségekre lett kitalálva. De egyszer csak - úgy tűnt - rájuk mosolygott a szerencse: 2003-ban találtak egy KÖVICE (környezetvédelmi és vízügyi célelőirányzat, ez volt az időközben megszűnt zöldkassza utolsó neve) pályázatot, amelyet mintha rájuk szabtak volna. Kétezer fősnél kisebb települések biológiai vagy egyedi szennyvízkezelési rendszereinek támogatásáról szólt a kiírás - azonnal megírták a pályázati anyagot, tervet készítettek, és várták az eredményt.
- A tavas gyökérzónás tisztításról ellentmondásos információkat hallottunk, például azt, hogy télen nem mindig működik, ezért eleve a másik módszerre gondoltunk, amelynél egy nyárfaerdő gyökérzete alá vezetik be a tisztítandó szennyvizet. Egy kilométerre a falutól van egy 10 hektáros terület, mindenben megfelel a célnak, időközben meg is vettük a Nemzeti Földalaptól, de úgy tűnik, hiába - foglalja össze az eddigi "eredményeket" Török Margit polgármester.
A támogatást pedig elnyerték, a település 57 millió forintot kapott (vissza nem térítendő formában) a 93 millióba kerülő beruházásra. Ez azonban csak "elvi" pénz, a folyósítását több feltételhez kötötték. Közülük a legfontosabb, hogy meg kell oldani a csatornázást, ami végül is logikus kérés, hiszen különben semmi értelme a szennyvíztisztításnak.
A csatornahálózat kiépítése 394 millió forintba kerülne, aminek a nagyobbik részét az önkormányzat és a lakosság magára vállalná, 150 milliót szeretnének valamilyen központi forrásból megszerezni. Csakhogy ez majdnem lehetetlen: a csatornázásra szánt támogatásoknál - amelyek forrása a területfejlesztési célelőirányzat, a kezelője pedig a belügyi tárca - a kistelepülések eleve hátrányból indulnak, 15 ezres lakosságszám alatt a pályázatokat a rendszer "lepontozza". Épp a napokban derült ki, hogy Tenk esetében is elutasították a falu pénzigényét.
Az egyszer már elnyert pénz most az ablakban van, a környezetvédelmi tárca tavaly 2006. december végéig meghosszabbította a kifizetési határidőt. Tenk - és a hasonló cipőben járó többi, mintegy tucatnyi település - mozgástere nagyon szűk: csatornázásra támogatást szerezni máshonnan nem lehet, gyakorlatilag abból "választhatnak", hogy veszni hagyják a pénzt, vagy koncesszióba adják az egész szennyvízrendszert valakinek, akinek van elég tőkéje a csatornázáshoz. Az ebből adódó profitigény ugyanakkor megdrágítja a szennyvíztisztítást (a kalkulációk szerint 120 forint helyett legalább 350 lenne a köbméterenkénti csatornadíj.
Áthidaló megoldás legfeljebb az lehetne, ha a megnyert pénz kifizetéséhez részbeni csatornázást is elfogadnának (arra elég lenne az önerő, némi hitellel kiegészítve). Valódi segítséget azonban a támogatási rendszerek logikájának összefésülése jelentene. Erre szükség is lenne: a környezetvédelmi tárca adatai szerint jelenleg kevesebb, mint 10 helyen működik gyökérzónás, vagy más alternatív, egyedi szennyvízkezelési megoldás.
