Mindent beborító szürke, simára csiszolt márvány fogadja az embert a Széchényi könyvtár épületében. A díszítetlen kő és az ajtók, lépcsőkorlátok szögletes bronza, akárcsak a felsőbb szintek modern üvegajtajai és lakótelepi belmagasságú folyosói a hatvanas éveket visszhangozzák. Egyszerűsíteni, modernizálni, funkcionalizálni - adta ki akkor az állam a jelszót: ennek köszönhetjük a budavári kulturális negyednek helyet adó egykori királyi palota sosem volt küllemét. Lehántották az eklektikus díszeket, kibelezték a belső tereket, s még azt is eltüntették, amit az ostrom, a tűz, a fosztogatás és a bő évtizednyi elhagyatottság véletlenül a helyén hagyott.

Aki gyakran jár a Nemzeti Galériában vagy a Széchényi könyvtárban, leesett állal bámulja azokat a fotókat, amelyek a terek régi képét mutatják. A barokk királyi palota kibővítésekor, a millennium idején Ybl Miklós, majd a munkát folytató Hauszmann Alajos nemcsak az új, a korábbinál jóval nagyobb épületet, hanem annak irtózatos méretű reprezentatív tereit is gondosan megtervezte. A díszes kocsibejáró ma kiállítótér, az irdatlan bálterem és a hozzá kapcsolódó büfé stukkói, csillárjai és tükrei helyén a Galéria irodái és raktárai vannak, a trónterem, a Habsburg-terem és a királyi lakosztályok pedig a múzeumi kiállításokat fogadják be.

A Széchényi könyvtárnak helyet adó szárny a legfiatalabb mind között. Ezzel az öt emelet magas támfalra támaszkodó épülettel Ybl zárta le a XIX. század végén nyugat felől az eredeti palotát. Az első világháború után itt volt Erzsébet királyné emlékmúzeuma, benne kis szekrényekben az irkái, lovaglóostorai, sőt még az a kabát is, amelyet a gyilkos tőr hasított föl. Ugyanebben a szárnyban, "a második emelet egy keskeny páncélszobájában, sok százéves fekete vasládába zárva" - ahogy egy korabeli bedekker fogalmazott - rejlett a korona a palásttal és a koronázási ékszerekkel.

Valódi nevezetességnek számított a Hunyadi Mátyás terem és a Szent István terem. Intarziás parkettájuk, festményeik, kandallóik és csillárjaik ámulatra késztették a látogatókat, akárcsak Fadrusz János kolozsvári Mátyás-szobrának kicsinyített mása. A látogatók azonban ritka vendégek voltak ebben a szárnyban: Horthy Miklós magánlakosztálya és kabinetirodája kapott itt helyet a két világháború között.

Habár a fennmaradt fényképek tanúsítják, hogy a szárny főlépcsőháza például helyreállítható formában vészelte át a világháborút, a hatvanas évek elején itt csak a Lotz-freskóknak kegyelmeztek meg: a képeket lefejtették a falról, és raktárba vitték őket. Az eklektikus formák helyét viszont a modernista szögletek vették át, a tereket álmennyezetekkel szabdalták föl, kicseréltek minden ajtót és ablakot.

A tervek azonban megmaradtak - mondja Monok István, a nemzeti könyvtár főigazgatója, aki most azt tervezi, a díszudvari homlokzat széles erkélye mögötti termet az eredeti elképzeléseknek megfelelően állíttatja helyre. Most konferenciaszoba van ott: bronzajtók mögött padlószőnyeg, alacsony mennyezet, a falon a magyar városok fából faragott, modern címerei. Műemléki pontossággal helyre lehetne azonban állítani a régi, nyolc méter belmagasságú teremsort, a Hauszmann-féle falfestést és a menynyezet díszeit, akárcsak a faragott ajtókat és a csillárokat. Itt állíthatnák ki a lépcsőház egykori Lotz-freskóit is.

Az engedélyeztetés már folyik, s a főigazgató azt reméli, az úgynevezett norvég alap - az Európai Unióhoz csatlakozó országok felzárkóztatására adott támogatás - azon fejezetéből kaphatnak pénzt a megvalósításra, amely a történeti helyszínek eredeti formában, de új funkcióval való helyreállítását hivatott finanszírozni. Ha ez sikerül, reprezentatív tanácskozások és ünnepségek megrendezésére alkalmas tér nyílhat ott, ahol egykor "Horthy Miklós kormányzó egy-egy kivételes alkalomkor meg szokott jelenni az őt ünneplők előtt". Kacifántos időutazás lesz ez a múlt és a könyvtár purista, szürke márványkalodája között.

Eredeti formájában újulhat meg a Széchényi könyvtár tanácsterme