A hajó július tizenötödikén mentett ki a Földközi-tenger vizeiből 51 kétségbeesett menekülőt. 42 férfi, nyolc nő és egy gyermek került a fedélzetre. Főleg afrikaiak, akik feltehetően Tripoliból indultak Európa felé. Líbia partjaitól 113 mérföldre voltak, Máltától 100-ra. A hajó megindult a szigetállam felé, hogy ott tegye partra a tengeri vándorokat. Hiába. Málta nem engedte őket partra szállni.

A szigetország kormánya megmakacsolta magát. Az ország méreteihez és lakosságához képest máris a világ második befogadó állama - mondják. Tonio Borg belügyminiszter szerint az év első felében 1200 migráns érkezett. A kormány azt szeretné, az EU érje el Líbiánál: ne engedje tovább azokat a menekülőket, akik a jobb élet reményében az észak-afrikai partokról lélekvesztőkön igyekeznek Dél-Európa felé. Málta lakói arab eredetű nyelvet beszélnek, de többségükben hívő katolikusok, akiket erősen befolyásolt a brit kultúra. Az ország társadalma meglehetősen zárt. A külföldieket persze szívesen látják, amíg turistáskodni jönnek, avagy nyugdíjasként akarnak letelepedni. Az utóbbi évek afrikai áradatát azonban nem akarják már befogadni. A hajó utasait végül elosztották Olaszország és Spanyolország között, Andorra ötöt fogadott be. Öten maradhattak Máltán, őket az Európai Bizottság költségére repatriálják, Máltán senki sem marad. Jönnek mások.