Visszatért hazájába az utolsó Irakban állomásozó japán katona is, és ezzel véget ért a szigetország második világháború utáni történetének - japán kormánypolitikusok szerinti - legfontosabb katonai küldetése. Koidzumi Dzsunicsiro miniszterelnök kormányzása alatt a japán katonák külön törvényi felhatalmazás alapján Afganisztánban és Irakban is támogatták az amerikaiakat.

A szigetország alkotmánya ugyanakkor elítéli a háború minden formáját, és tiltja a japán Önvédelmi Erőknek (a hadseregnek) bármilyen háborúban való részvételét. Irakban 2004. januárja óta a viszonylag nyugalmas al-Muszanna tartományban, hatszáz fős kontingensekben - a hivatalos megfogalmazás szerint humanitárius misszióban - összesen 5500 japán szolgált. Ők elsősorban a vízutánpótlást biztosították, egészségügyi segélyt nyújtottak, és iskolákat építettek újjá.

Japán kormánykörökben azért is értékelik sikerként a missziót, mert a fegyveres erők nem szenvedtek veszteséget, és hivatalos vélemények szerint még lőniük sem kellett. Igaz, az alkotmány szerint nem is lett volna szabad - így a japán csapatok a britek, a hollandok és az ausztrálok védelmét élvezték.

A küldetés fogadtatása meglehetősen vegyes volt a távol-keleti országban. Sokan alkotmányellenesnek vélik a küldetést, és attól félnek, hogy Japán terrorista célponttá válhat.

Tokió, 2006. július