Utcafesztivál Zamárdiban

Zamárdi az elmúlt hétvégén olyan volt, amilyennek egy igazi üdülőhelynek lennie kell. A Balatonhoz vezető, a kocsiforgalom elől lezárt Kossuth utca péntektől vasárnapig éjszakába nyúlóan megtelt élettel az utcafesztiválnak köszönhetően. Esténként ötven-százméterenként, sorszámozott helyszíneken nyomták az összes létező könnyűzenei műfajt a zenészek és zenekarok, az állomások között pedig kézművesek, gyermekfoglalkoztatók, étel- és italárusok várták a megéhezett, megszomjazott közönséget.

Három gyerekkel csatlakoztam a kavalkádhoz, kis csapatunk a rockbandáknál és az utca legvégén lévő színpadnál időzött legtovább. A pódiumon különböző nemzetiségű jojóbajnokok és tűzzsonglőrök produkciói váltották egymást. A fesztivál arcának választott Szabó Leslie körül igen nagy volt a csoportosulás. Elmondta, hogy nem hivatalos zenésze a fesztiválnak, de kedve támadt rá, ezért kijött egy kis muzsikálásra az egyik szabad utcasarokra. Ő hamarabb befejezte, mint a többiek, akik még este tíz után is fáradhatatlanul csaptak a húrok közé.

A környék lakosai és nyaralóvendégei mindezt jól bírták - több ingatlantulajdonos például áramot adott a zenészeknek, tudtuk meg egy basszusgitárostól.

- Magyarországon még nincs olyan rangja az utcazenélésnek, mint a fejlettebb országokban, de talán változni fog ez a helyzet - jegyezte meg a két főrendező, Vágó János és Maitz Szilvia. Mint megtudtam tőlük, a most fellépők közül többen is zenéltek már Zamárdiban a korábbi években, sőt akadnak a régiek között olyanok is, akik időközben befutottak, de nosztalgiából vagy a jó hangulat kedvéért vissza-visszatértek. A Hot Club of Hungary nevű zenekart például itt fedezték fel maguknak az olaszok, és hívták meg a nagy hagyományokkal rendelkező ferrarai Buskers fesztiválra.

A zamárdi rendezvény három napján húsz, az ország legkülönfélébb pontjairól érkezett zenészcsapat lépett fel. Láthatóan tömegigényeket elégített ki a pánsípos, indiántollakba öltözött ecuadori Pow-wow nevű zenekar, akiket fellépésük helyszínei alapján a fiaim csak "Los Aluljaros"-ként emlegettek. Az amúgy punk-rockért rajongó kamasz fiamnál a debreceni Portré nevű csapat volt a nyerő, így rájuk kellett adni szavazatainkat az utca felénél elhelyezett papírládába, hogy övék lehessen a rendezvény végén a közönségdíj.

A többezres tömeg éjfél felé sem széledt szét, s nem vitték haza lefektetni a kisebbeket sem. Voltak gyerekek, akik az éjszakai utcafények félhomályában is fáradhatatlanul gyöngyöt fűztek és rajzoltak.

A sétálgató, szórakozó tömeget elnézve csak arra tudott gondolni az ember, hogy na, ilyennek kellene lennie egy igazi üdülőparadicsomnak. Ezt más is így gondolhatta, mert az idén a zamárdi utcafesztivált nyolcadszor megszervező fiatal siófoki párost több település is felkérte hasonló programok megrendezésére. A következő két hétben Hévízen, Balatonalmádiban, Zalaegerszegen, majd Budapesten a Terézvárosban lesz hasonló rendezvény, amelyről részleteket a www. utcafesztival.hu honlapon lehet olvasni.

Síppal-dobbal
Síppal-dobbal
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.