Akkora a hazugság, hogy az még két újabb hónapnál tovább nem tűrhető, ezért szeptember 23-án a Hősök terére hívnak mindenkit, aki nem akarja engedni, hogy ismét megfosszák a döntés szabadságától, s vele fizettessék meg az igazság árát.

A helyszín megválasztását szépen indokolja a felhívás, mondván: 1989-ben is itt fojtották a hatalomba a hazugságot, de az időpontig nem jutnak az igazmondással. Miért éppen szeptember 23-án kellene megmondani, mi a véleményünk június 10-ről?

Hacsak azért nem, mert az önkormányzati választások kampányzáró hétvégéje lesz, s amúgy is kellene nagygyűlést tartani... Tematizáljuk jó előre. Ez persze nem lenne túl izmos hivatkozás, így hát nincs is szó róla.

A nyílt beszéd tehát továbbra sem uralja a politikai nyilvánosságot. Hazugságokkal kergetik egymást körbe-körbe. Csak a mostani kampányban elhangzottak alapján éppen a Fidesz szerint Magyarországnál az unióban senkinek nem rosszabbak a gazdasági mutatói, az emberek pedig rosszabbul élnek, mint négy éve. Az életet tessék nézni, ne a számokat, hangzott a végső igazság. Válaszként, elfogadva a kihívást, a miniszterelnök valóban a (politikai) életet nézte, és nem "bontotta ki a teljes igazságot". Őszinteségi rohammal végképp senki nem vádolhatja a másik felet. S a helyzet a jelek szerint semmit nem változik. Legalábbis, ami a Fideszt illeti. Úgy fest, mintha a mi pénzünk, valójában azonban a sajátjuk után futnak. (Ellenkező esetben csak el kellene rebegni egy fél mondatot arról is, hogy a fenébe lenne ilyen körülmények között például a tb-járulék-harmadolás.)

A választási kampányt - legalábbis a miénket -, de még az azt megelőző hónapokat is, komolyabb helyeken kiiktatják az értelem világából, ami nem feltétlenül normális jelenség. Mindenesetre az Európai Bizottság abban az időszakban úgy adta vissza a konvergenciaprogramunkat - mennyivel szebb elnevezés ez a megszorítónál -, hogy nem is kért újat, majd csak szeptemberre. (Addig találjuk ki, hová dugjuk az autópályákat.) Igaz, ők nem viccelnek: már elsején kérik, nem várnak 23-áig. A hét elején Gyurcsány Ferenc miniszterelnök előkonzultációt folytat az EU pénzügyi biztosával, Joaquín Almuniával. Valószínűleg egyetlen kérdésről: jó lesz-e így. Ennyi elég? Ki tudunk-e jönni Almuniának abból a minősítéséből, amely szerint a magyar közfinanszírozás helyzete jelenleg a legproblematikusabb az EU-ban? Ez már kicsit differenciáltabb megállapítás, mint Orbán kampánymondata arról, hogy mi vagyunk a leggyengébbek Európában. Nehezebb is lesz rá válaszolni. Ha sikerülne, meglenne az a pont, ahol a magyar politikai élet kifordulhat az egymásra tekintettel kötelezőnek érzett hazugságspirálból, még ha nem valószínű is, hogy szeptember 23-a lesz a fordulat napja.