- A profizmusátelőször. Hogy simán mennek a dolgok, hogy a témák kapcsolódnak, nemcsakegy műsoron belül, hanem egyik napról a másikra is van íve annak, amitcsinál. Hogy kritikus is tud lenni. Aztán - véletlenül - belülről isláttam valamennyit belőle. Igaz, nem sokat, csak épp hogy. Ahol iselámultam: kevesen vannak, minden olajozottan, emelt hang sehol, csakperfekcionizmus. Pedig heti öt napon át csinálja. Ami nem semmi:egyórás műsor, három téma, három kis film, a témákon belül egy-kétvendég, dialógus, ami fel van építve, úgy, hogy meglepetésválaszoknakis van helyük.

Mindig is munkamániás volt, de most a csapat is az - legalábbisahogy én láttam, egy kukkantás erejéig. És persze minden eddigitőlkülönböző: komoly, laza, vagy hogy is mondjam - nézni kell.Friderikuszt csak az érdekli, mi fér bele a nívós tévébe, egyáltalánmelyik téma "csinál" televíziós műsort - hogy aztán az kinek jó, kinekkritika, kinek tyúkszeme, kinek öröme -, nem érdekli. (Princz-ügy utánKunos - másnap - a kettő egymásra vonatkozott, sapienti sat...)

Vonzó. Élő adás.

És csend van körülötte. Még csak nem is fikázzák. Miért? Tovább a blogba