"Miért néz ki így a Ribery arca?" Ezt az SMS-t kapta egy ismerősétől a világbajnoki döntő alatt Hajdú B. István. Akit nagyon sokan szidtak azért, hogy miért mondja el többször a francia játékos szomorú történetét arról, hogy kétévesen kiesett egy autó szélvédőjén. A döntőt itthon félmillióval többen nézték, mint a többi meccset. Így aznap nekik újdonság volt, hogy Ribery kétévesen...

Hajdú B.-nek mégsem ezért jut először is az az eszébe a világbajnokságról, hogy fárasztó volt. Másfél évtizedes rutinja ellenére most közvetített először vébéről. Az RTL Klub három feltételt is előrebocsátott, amikor megkereste őt.

Az első: a nyitómeccs kivételével a rá eső csoportmeccseket itthonról kell kommentálnia. Ezt Héder Barna korábbi nyilatkozatában indokolta, az RTL nem akart áldozni a ministábok utaztatására az első két hétben. Ebben a helyzetben egy átlagos néző úgy képzeli, hogy a riporter legalább egy félfalnyi kivetítő előtt ül, nehogy bármilyen apró részlet észrevétlen legyen a számára, és számos pluszinformációt kap menet közben a meccsről. Ehhez képest Hajdú B. az RTL nagytétényi stúdiójának az egyik sarkában ült, a tévé képernyőmérete ha nem is egy Junosztyét idézi, de nem is plazmanagyságú, a riporter pedig a kínok kínját élte át az argentin-holland meccsen. Mert hiába volt a felfokozott várakozás, a semmiről sem döntő meccs a téttel arányos játékot hozott. "Nagyon lehangoló volt, és miután a néző pontosan tudta, hogy itthon vagyok, nem is akartam megjátszani magam" - érzékeltette Hajdú B., hogy miért nem ez a kommentátorok álma. Knézy Jenővel előfordult, hogy ilyen esetben élő adásban panaszolta el a helyzetét.

A második: szakkommentátorral kell közvetíteni. A kiválasztásába a riporternek nem volt beleszólása.

A harmadik: az egyenes kieséses szakaszban már a helyszínről jelentkezhet ugyan a riporter, de a stadionok közti távolságot autóval kell leküzdeniük. Ez napi több száz kilométert jelentett. Ezért mindig úton voltak és mindig kerestek valamit. De legalább a kettes pontnál említett szakkommentátor (jelen esetben Urbán Flórián) vállalta a vezetést, hogy Hajdú B. az autóban tudjon készülni a meccsekre. Így érkeztek meg például a Kaiserslauterntől igazán nem messze lévő erdőbe, ahová egy rendőr útmutatását követve jutottak. Ott valóban találtak parkolóhelyet, bár ők azt az irodát keresték, ahol az újságírók átvehették a stadionokon belülre érvényes parkolócédulákat.

Aki látta már külföldi csatorna meccsközvetítését, az tapasztalhatta, hogy milyen egy meccs felvezetése. Kapcsolás a meccs előtt, beszélgetés a stadionban lévő riporterrel, szünetben ugyanez és a meccs végén szintén. És interjúk az edzőkkel, játékosokkal. Valami hasonló a Viasaton is van a Bajnokok Ligája-meccseken. Hajdú B. például a Chelsea-Barcelona meccs előtt megmutatta, hogy a mérkőzés előtt egy órával még lelkesen locsolták a pályát az angolok, kiegyensúlyozva ezzel a spanyol csapat technikai fölényét. Na, a saját munkatársak bejelentkezésére az RTL nem tartott igényt. Igaz, Hajdú B. szerint a magyar nézők többsége sem. A Viasat sokáig kísérletezett a felvezetéssel, ám bármi történt, tömegesen csak akkor kapcsoltak át a csatornára, amikor a stúdióból kikapcsoltak a helyszínre. És míg mondjuk egy német vagy egy olasz adón még 30-40 percig csócsálják a látottakat, majd egy rövid összefoglalót adnak a többi meccsről, addig nálunk a nézők inkább már a másik meccset néznék, felvételről.

Hogy mennyiben más világbajnokságról közvetíteni, mint a klubcsapatok csúcstornájáról, a Bajnokok Ligájáról? Hajdú B. szerint a BL szakmai színvonala magasabb, a tavaszi meccsek jobbak voltak, mint a világbajnokság összecsapásai. De a nemzeti csapatok érzelmileg jobban megmozgatják az embereket. Ami kommentátorként nagy nehézséget okoz, hogy a vébét a legkülönbözőbb szakmai felkészültségű szurkolók nézik. Lásd Ribery, az arca és kétévesen a balesete. Hajdú B. tévhitnek nevezte azt, hogy a nők nem értik annyira a focit. Ahogy hallotta, a nők egy részét inkább az sértette, amikor Héder Barna viccelődött, külön nekik szánt szabálymagyarázatot adva (emlékeztetőül: a kapáslövést nem azért hívják így, mert kapa van a rúgó játékosnál, khm...). Az ugyanakkor igaz, hogy a mérkőzéseket a helyszínről közvetítő több mint kétszáz tudósító között egyetlen nő sem volt. Mint ahogyan az is, hogy a világbajnokságot a futball iránt amúgy kevésbé érdeklődök is nézik, a rajongóknak pedig meg kell érteniük, hogy ezt a tábort is be kell vonni a közvetítésbe. Így hangzott el például, hogy David Beckham felesége majdnem félmillió forintért igazította meg a frizuráját egy gyors londoni kiruccanáson.

Közvetített már több sportágat, miért a foci ezek közül a legnépszerűbb? Hajdú B. szerint egyrészt azért, mert a többi sportághoz képest nagyon régi, viszonylag egyszerű a szabályrendszere, könnyen érthető, a lesszabály ellenére. Ráadásul, aki egyszer már rúgott labdába, az rögtön szakértőnek is érzi magát. (Ez amúgy a szakkommentárok nagy istenverése.) És érzelmileg valahogy sokkal jobban meg tudja mozgatni az embereket egy foci-világbajnokság, mint mondjuk egy olimpia. Itthon többen nézték a foci-vb döntőjét, mint az olimpiai vízilabdadöntőt. Az utóbbin nemcsak ott voltunk, hanem meg is nyertük.

Egyébként ennek ellenére Hajdú B. a vízilabdát választotta volna, ha felkérik a budapesti világkupa közvetítésére. A pólót közvetítette Athénból, majd egy évvel később Montrealból is, a Magyar Televízió megbízásából.

A kritikákról. Menet közben nem nagyon volt sem ideje, sem lehetősége arra, hogy foglalkozzon velük, mert a sajtóközpontban tíz számítógép jutott nyolcszáz emberre. Itthon azonban már átfutotta ezeket. Van, amin nem lehet vitatkozni, hiszen ténybeli tévedésről van szó. Más kérdés, hogy meg kell-e írni egy-egy bakit. Ő maga abba futott bele például, hogy Horst Köhler német államfőt a torna végén leminiszterelnöközte. Erre annak ellenére felhívták a figyelmét, hogy az előtte lévő meccseken ott volt a politikus, és mindig jól mondta a titulusát. Hajdú B. a kollégáiról nem szívesen beszél, a stílusbeli dolgok pedig szerinte szubjektívak. "Az 1994-es világbajnokságon dolgoztam először, itthon, átvevő szerkesztőként. Akkor is sokat szidták Knézy Jenőt és Gulyás Lászlót" - mondja".

"Miután nem láttam a többi meccset, nem tudom megítélni, hogy ez a közvetítés valóban roszszabb volt-e a korábbiaknál" - teszi még hozzá. Mint mondja, senki nem volt rosszabb, mint amilyen teljesítményt egyébként nyújt. Ugyanakkor Hajdú B. szerint figyelembe kell venni, hogy a közvetítési jogok szanaszét vannak a csatornák között, így a rutinos riporterek is. A világbajnokság nem egy olyan mindenekfeletti, össztelevíziós sportesemény, amelynek színvonalas közvetítéséhez mindegyik csatorna hozzájárul. "Én szabadúszóként megtehettem, hogy az RTL-en közvetítek, mert a Viasat 3 csak a Bajnokok Ligája-mecscseknél ragaszkodik az exkluzivitáshoz, amúgy meg örül, ha máshol is megismerik a nevem. De ez különleges helyzet" - magyarázza. Kérésünkre összeállította a vb-kommentátorok csapatát: Faragó Richárd, Méhes Gábor, Fülöp László és Gundel Takács Gábor. És Hajdú B. István. A stúdióba pedig legalább vendégnek behívná Vitray Tamást, hogy mit szól például az angol csapat játékához, hiszen nagyon sokszor közvetítette őket világbajnokságról.

Végül egy rejtély. Mi alapján osztották ki a több száz televízió között a riporteri állásokat. Hajdú B. ezt nevezte kideríthetetlennek. Nyilvánvalóan elsőbbséget élveztek a házigazdák meg az adott meccs résztvevői. Így nem lenne meglepő, ha mi valahol a szélen, a 16-os magasságában kapnánk helyet, ami egy kommentátor rémálma. És valóban, a nyitómeccsen ott is volt a helyünk. De például az olasz-német elődöntőn az egyik legjobb hely jutott a magyaroknak, és a döntőt is középről közvetíthette Hajdú B., egy argentin és egy norvég között, szóval tényleg nehezen megfejthető a rendszer. Ketten voltak a háromfős közvetítőállásban, így nem csoda, hogy valaki megpróbált beülni hozzájuk, munka közben megkérve Hajdú B.-t, hogy vagy ő üljön arrébb, vagy a táskáját vegye el a székről. A koreaiak viszont maximálisan kihasználták az ülőhelyeket, így belefért az, hogy közvetítés közben az egyik tévés egyszerűen elaludt, míg a másik kettő beszélt. Tegyük hozzá, hogy ez az angol-portugál meccsen történt, nagy melegben, egy igazán unalmas összecsapáson.

És hogy milyen volt magyarként közvetíteni a tornát? Nagyszerű, de nagyon kívülállók vagyunk. Míg a BL-meccseken előfordul, hogy néha számítunk valamit, például amikor a Stuttgart-Manchester meccsen Szabics Imre rúgott egy gólt és adott egy gólpasszt, Hajdú B.-t rögtön megtalálták a kollégák, hogy ki ez a srác, mit lehet tudni róla. A világbajnokságon viszont már azt sem mondja senki: mennyire hiányzik egy jó magyar válogatott a tornáról. Mert olyat nem is ismernek.