Kisebb-nagyobb világos vagy épp barnás elszíneződések, szabályosan kiemelkedő vagy bizarr küllemű, szemölcsös felületek, apró, sötét pöttyöcskék. Testünk másfél-két négyzetméternyi bőrfelületén különböző színű, méretű, formájú elváltozás mutatkozhat, amelyek kialakulása többféle okra vezethető vissza – magyarázza dr. Wikonkál Norbert egyetemi adjunktus, a SOTE Bőr- és Nemikórtani Klinikájának bőrgyógyász onkológusa. A köznyelvben sokszor keverednek a fogalmak, ezért érdemes tisztázni, mit értünk a különféle eltérések alatt.

A főleg lábfejen és tenyéren megjelenő, a bőr színével megegyező, kiemelkedő apró csomócskák a szemölcsök, amelyeknek kialakulását a – közvetlen úton főként uszodában, edzőteremben szerezhető – humán papilloma vírus okozza. A szemölcs ártalmatlan ugyan, de mivel tovább terjedhet, mindenképpen kezelni kell. Ha a gyógyszeres ecsetelés, tapasz nem segít, apróbb műtéti beavatkozással lehet megszabadulni a kellemetlen tünetektől.

A bőrgyógyász szerint ennél sokkal nagyobb figyelmet követelnek a bőrszíntől különböző, pigmentsejtes anyajegyek. Szinte alig akad olyan ember, aki ne találkozott volna valamelyik fajtájával. A bőrből előemelkedő, szemölcsös felszínű, halvány vagy sötétebb barnás árnyalatúak – akár szőrnövekedéssel – ugyan sérülésre hajlamosabbak, de alapállapotukban kevésbé hajlamosak a rosszindulatú elváltozásra. Ha olyan az elhelyezkedésük, hogy állandó irritációnak vannak kitéve – melltartópántnál, övrészen, gallérnál, hajas fejbőrön –, vagy sérülés következtében véreznek és félig leszakadnak, az orvos javasolja az eltávolításukat.

A másik legismertebb anyajegytípus az előbbivel ellentétben teljesen lapos, néha aszimmetrikus, nem emelkedik ki a bőr síkjából, színe egészen sötét. Sokan tévesen azt gondolják, ártalmatlanabbak, mint a kiemelkedő társaik, holott 20-25 százalékban éppen ezekből alakulhat ki a rosszindulatú daganat. Nagyon kell ismerni és figyelni a legapróbb képleteket is, mert a bőrrák egyik fajtája, a túlzott napsütés hatására kialakuló melanoma ezeket utánozza.

Talán kevéssé köztudott, hogy az anyajegyeknek klasszikus életciklusa van. Születéskor általában még nem, leginkább az első néhány életévtől kezdenek kialakulni a test különböző tájain; számuk a pubertás és a harmincas életévek között tetőzik, majd időskorra lassan elfogynak. Ennélfogva egy hetven év körüli embernek már alig akad valódi anyajegye; a bőrfelszínt idősebb korban más pigmentációs elváltozások tarkítják. Mivel a normál anyajegy egy genetikai program alapján a harmincas életévekre befutja életpályáját, ezért ha harmincöt év fölött új jelenik meg, mindenképpen figyelni kell rá, és ajánlatos megmutatni orvosnak.

Ismerni kell tehát testünk felszínét, ehhez pedig nélkülözhetetlen a rendszeres önvizsgálat. Azokról a részekről se feledkezzünk meg, amelyekhez nem férünk hozzá: a hátat, a láb hátsó felszínét, a hajas fejbőrt ellenőriztessük családtagjainkkal. A napozószezon előtt évente végeztessünk szűrést a bőrgyógyásszal akkor is, ha semmilyen eltérést nem tapasztalunk. A szűrés elsősorban nem azért lényeges, mert maguk az anyajegyek válnak rosszindulatúvá, hanem az esetek 75-80 százalékában az újonnan keletkező, az anyajegyhez nagyon hasonló daganatos elváltozást kell idejében felismerni! Az orvos azt tanácsolja, ne kenegessük, és semmilyen módon ne háborgassuk a megváltozott vagy újonnan megjelenő anyajegyeket. Az egyetlen megfelelő mód a sebészi eltávolítás és a szövettani vizsgálat. A rosszindulatú elváltozás korai felismerés esetén teljességgel gyógyítható.

Akkor drága az egészség, mikor meglep a betegség. (Közmondás)