Az a baj, hogy akik érdemben tehetnének az ügy érdekében, azok is csak elismeréssel figyelik a csoport lépéseit, mert igazán érdemi segítséget nem nyújtanak nekik. A nagypolitika óvatos, európai kritériumokat emleget, meg szigorú ellenőrzést ígér, de hát ezek csak szavak. Ha nincs a Greenpeace, könynyen elsikkadhatna az ügy. A szervezet szokásos leláncolós módszerével újra a médiaérdeklődés középpontjába emelte ezt a témát.

Egy olyan témát, amelynek környezeti hatása - ha fű alatt épülne a bánya - hasonló lehetne, mint a nagybányai ciánszennyezésé volt 2000-ben. Emlékezhetünk, hat éve elképesztő pusztítást okozott a Tiszában a romániai bányatározóból elszabadult ciános anyag. Hat év nem volt elegendő arra, hogy az egyértelmű felelősöket elítéljék, hogy kártérítést fizessen valaki a környezeti károkért.

A zöldek akciójáról biztosan hírt kapnak az emberek, arról már kevésbé, hogy Sulfina Barbu román környezetvédelmi miniszter levélben tájékoztatta Persányi Miklóst, hogy a Rosia Montana Gold Corporation beadta tanulmányát a verespataki bányaberuházásról. Azt is kevesen tudják, hogy Magyarország ügyfélként részt vehet az engedélyezési folyamatban. Aki akarja, a magyar minisztérium honlapján a részleteket is megtudhatja.

Meggyőződésem, hogy a zöldek folyamatos akciózása, illetve az emiatt lépéskényszerbe került politika nyomására a nagybányainál jóval korszerűbb üzem épül Verespatakon.

Persze az lenne a legjobb, ha nem épülne ott semmi.