Ezt a kérdést viszont a történelmi gyökerek ismerete nélkül igen nehéz kellő színvonalon eldönteni, ugyanakkor erről sajnos mind ez ideig nemigen esett szó.

Pedig ha visszatekintünk a múltba, biztosan rájövünk az igazságra: amennyire tény, hogy a megye-, pontosabban a "vármegye"-rendszer államalapításunkkal egykorú, olyan mértékben igaz az is, hogy a megyék nagysága és működése folytonosan igazodott a mindenkori gazdasági, politikai viszonyokhoz. Így a kezdetek óta számtalan megye zsugorodott össze, szűnt meg, és nem egy esetben többnek az összevonásával jöttek létre újak. Ha pedig szükségessé vált, a székhelyeket is innen oda költöztették, sőt még a megye nevét is megváltoztatták. Emellett (ami legalább ilyen lényeges) feladatuk, s így politikai szervezetük is a Szent István idejére visszanyúló megalapításuk óta éppen ötször ment át gyökeres változtatásokon.

Kezdetben ezek a király vármegyéi voltak. Nagyjából az 1500-as évek folyamán alakultak át jelentős önkormányzati jogokkal rendelkező nemesi vármegyékké, hogy aztán az 1800-as évek végén önkormányzattal rendelkező polgári vármegyékké váljanak. Nem beszélve azokról a jelentős változásokról, amelyek 1950 után, a "létező szocializmus" idején mind a szervezetükben, mind azok számában és nagyságában, sőt még a nevükben is bekövetkezett. Ekkor alakult ki a megyék ma is létező területi szerkezete, s ettől kezdve változott a vármegye neve is megyére. Végül mindezt ötödikként betetőzte az 1900-as évek végén, a rendszerváltás idején bekövetkezett szervezeti változás, amely a szocializmus megyéiből ismét polgári megyéket alakított ki.

Mindezekből tehát azt a következtetést kell levonnunk, hogy az ország máig élő középszintű területi-igazgatási egységének, a megyének a nagyságában, szerkezetében és működésében a múltban legalább olyan mértékű változások következtek be, mint amilyenek előtt ez a középszintű közigazgatási egység ma is áll.

Így joggal merül fel két kérdés: 1. Tulajdonképpen miért is van szükség arra, hogy kitartóan ragaszkodjunk a jelenlegi megyék helyéhez, nagyságához, nevéhez és székhelyéhez? 2. Csak azért, mert csatlakoztunk az Európai Unióhoz, miért kell megváltoztatni a magyarországi középszintű területi-igazgatási egység immár csaknem ezer évre visszamenő régi nevét, a megyét vagy vármegyét? Ha pedig e két kérdésre a magyar középszintű területi-igazgatási egység történelmének az ismeretében politikai elfogultság nélkül kívánunk válaszolni, akkor ezek a válaszok nyilván a következők lesznek:

A megyerendszer ezeréves történelméhez igazodva nemhogy eltűrhető, hanem egyenesen követelményként támasztható az, hogy ez a rendszer alkalmazkodjék a mindenkori gazdasági és politikai adottságokhoz. Vagyis (függetlenül az Európai Unióhoz történő csatlakozásunktól) e rendszert úgy kell megszervezni, hogy egyes egységeinek a nagysága és szervezete mindenben megfeleljen a jelen kor követelményeinek.

Más oldalról annak semmi értelme, hogy csak azért, mert csatlakoztunk az Európai Unióhoz, a magyarországi középszintű területi-igazgatási egység immár csaknem ezer évre visszamenő nevét, a vármegyét (vagy legújabb nevén a megyét) régióra változtassuk.

Ami pedig a jelenlegi megyerendszer átszervezésével a szükségletnek megfelelően kialakított új területi egységek teljes nevét illeti, e vonatkozásban is bizonyára jó lenne a történelmi hagyományokhoz visszanyúlni. Tehát célszerű részükre nem vadonatúj neveket kitalálni, hanem új neveikben is utalni kialakításuk előzményeire. Vagyis (ha területi összevonást kell előirányozni) például a mai Győr-Moson-Sopron, illetve Komárom-Esztergom megye példájára célszerű lenne az egyik új területi egységet "Baranya-Somogy-Tolna megyé"-nek vagy valami hasonlónak elnevezni. Ezzel ugyanis - akárcsak régebben, most is - hozzá lehetne segíteni az újonnan kialakított megyék lakóit ahhoz, hogy az új névben az általuk megszokott régi nevet is megtalálva könnyebben azonosuljanak a kialakított új területi egységgel.

Emellett az igen sokakban az újjal, az ismeretlennel szemben felmerülő ellenérzést azzal is lehetne csökkenteni, hogy az új, megnagyobbodott megye közigazgatási székhelye nem szükségképpen lenne azonos az egyik régi megye székhelyével. Így ugyanis (egyesek számára bántó módon) nem növekedne meg az egyik volt megyeszékhely súlya és rangja a többi, hasonló városhoz viszonyítva. Vagy ha már ez valahol, valamilyen okból nem célszerű, legalább az új, megnagyobbodott megyén belül gondoskodni lehetne a közigazgatás központi feladatainak ésszerű, decentralizált elhelyezéséről, ami a korábbi megyeközpontok rangjának megőrzése irányában hatna. Emellett persze különös óvatossággal kellene ügyelni arra is, hogy a korábbi megyeszékhelyek kulturális rangja, az oktatásban betöltött szerepük ne csorbuljon. Illetve, tovább menve, a jövőben különös gondot kellene fordítani arra, hogy az esetleg szükségessé váló különböző új intézmények célszerű elhelyezésével a volt megyeszékhelyek azonos rangja feltétlenül megőrződjék.

Ugyanekkor a történelmi gyökerek szem előtt tartása nem csak az emberi lélek sajátosságai miatt, a jobb önazonosulás segítése miatt fontos. Fontos azért is, hogy ne vesszenek el a régi tapasztalatok. Vagyis hasznos lenne részleteiben is utánanézni a régi vármegyei önkormányzatok működési módjának, hogy így el lehessen kerülni egyes, e nélkül ma még előre nem látható buktatókat, a régi jó megoldások újbóli kitalálását, vagy esetleg azok figyelmen kívül hagyását.

Az itt vázolt megoldással biztosan figyelembe lehet venni a vita során felmerült mindkét fő szempontot: ilyen módon - a megye és a régió költséges és szervezéstechnikailag bonyolult kettősségének kikerülésével, vagy a túlzottan kis méretű megyékből álló szerkezet konzerválása nélkül - nálunk is következetesen kialakíthatók lennének az olyan méretű középszintű területi közigazgatási egységek, melyek megfelelnek a mai kor elvárásainak. Emellett pedig az ezeréves hagyományokkal rendelkező megyerendszer fennmaradhat. Fennmaradhat úgy, hogy e hagyományoknak megfelelően (ahogy ez korábban is volt) igazodni tud a megváltozott gazdasági és politikai adottságokhoz.

A szerző címzetes egyetemi tanár