Tény, hogy Toller László balesete után a Fidesz érzi a lehetőséget: jelöltje, Páva Zsolt a helyiek körében jól ismert, Pécs polgármestereként túl nagy hibát nem csinált, Toller azonban mint politikus és mint városmenedzser Kósa Lajoshoz hasonlóan legyőzhetetlennek látszott. Sokan hiszik: Szili kompromisszuma a legjobb megoldás, mert a helyiek által favorizált két jelölt mögötti érdekcsoportok "fölfalták" volna egymást. Igaz, a harmadik aspiránst még a helyi szocialisták szerint is "föl kell építeni" a hátralévő két hónapban.

Szili Katalin a két esélyesebbnek tekinthető jelöltet komoly áldozatra kérte, mert a visszalépés az. Ha valaki, a házelnök aszszony biztosan tudja ezt, s emlékszik is arra, milyen következményekkel járt magatartása bő egy éve, az államfőválasztásnál.

Azt, hogy Szili jelentős politikai tényező, bizonyítja, hogy enynyire súlyos kudarc után is volt ereje talpra állni, és az MSZP túltette magát az államelnök-jelölés traumáján - ismét ő lett az Országgyűlés elnöke. Ez sem kis rang, méltóság. Csakhogy Toller helyére a szocialisták egyetlen biztos befutót jelölhettek volna, aki ismeri-szereti Pécset és Pécs is szereti őt - az illetőt Szili Katalinnak hívják. Mert bár Barcson született, jogi diplomát már itt szerzett, s politikusi pályafutása is innen indult. A várostól soha nem szakadt el, ahogy Baranya székhelyén mondják: tüke, azaz őshonosnak tekinthető. Sokan próbálták őt rávenni arra "fent és lent" egyaránt, hogy most hozzon ő áldozatot, vállalja el a polgármester-jelöltséget, ezzel a gesztussal nyerne ő, az MSZP, ráadásul jelentős gyakorlati muníciót gyűjthetne további politikai pályájához.

Szili Katalin habozott, talán ideig-óráig hajlott is arra, hogy ezt tegye. Egyre gyakrabban utazott haza, Pécsre, s ottani jelenléteinek egyikén közölte, hogy videokonferencia-vonalat szereltet be parlamenti dolgozószobájába, hogy onnan is tarthassa a kapcsolatot a város vezetőivel. Aztán... Végül nem vállalta.

Három évvel ezelőtt Szili Katalinnak volt egy szavazata. Talán már kevesen emlékeznek rá, de ő biztosan. A parlamentben Szijjártó Péter fideszes képviselő szokásos módon faggatta az akkori sportminisztert, Gyurcsány Ferencet egy ingatlanügyletéről. A miniszter válaszát 181-en fogadták el, 177-en nemmel szavaztak, és négyen tartózkodtak. Ilyenkor a házelnöki szavazat dönt. Szili Katalin jó dramaturgiai érzékkel kivárt, körbenézett, majd megnyomta az igen gombot. Pedig néhány korábbi nyilatkozatából sejteni lehetett, hogy számára a döntés nem oly magától értetődő. Mégis lépett: politikusként. Most is, mint egy éve az államfőválasztásnál, eljutott a lépés kényszeréig: de se vissza, se előre nem mozdul. Helybenjár. Tény, hogy az államfőválasztásnál nagyobb volt a tét, ott és akkor a közvélemény-kutatások szerint a Fidesz mögött messze második MSZP-t veszélyeztette, most csak szeretett városában szeretett pártja bázisát.

A kudarc után akkor úgy érezte, magára hagyták. Most győzelmet arathatott volna. Talán még politikusi önmagán is.