Ennek megfelelően a hármas tekintélyt parancsoló győzelemmel zárta a lövészetet: a hármuk által összecélzott 274 kör 1192 pontot ért. A fehéroroszok hajszálra ennyit teljesítettek, a két válogatott között a központi tízesek száma döntött, aminek pontszámilag jelentősége nem volt.

A második tusában, a vívásban már nem volt holtverseny, sőt! Ritkaság az, ha egy csapat valamennyi ellenfelét legyőzi; a magyar így tett, mind a tizennégy rivális gratulálni kényszerült a végén. Horváth 35/7-es győzelmi/vereség mutatója egészen káprázatosnak mondható. Edző és versenyző egyaránt megegyezett abban, hogy ilyen jól talán még sosem sikerült a vívás; ennek "pontos" következményeként két szám után a magyar trió megnyugtatónak mondható 140-es előnyt szerzett a második helyen álló ukránokkal szemben.

Amennyiben a 140 pont megnyugtató előny, úgy a 192 értelemszerűen még inkább az; az úszást követően ennyi volt a különbség a magyarok és az időközben másodiknak fölzárkózó fehéroroszok között. Nyilvánvalóvá vált, hogy amennyiben a lovaglásban nem történik valami katasztrofális, a hazai váltó aranyéremmel búcsúzik az Európa-bajnokságtól.

Szerencsére semmi rendkívüli nem jött közbe; olyannyira nem, hogy a futás előtt 51 másodperc volt az előny. Profik ennyit nem adnak le, így fordulhatott elő, hogy a vége kocogósra-integetősre sikeredett, a közönség ovációja közepette lett Európa-bajnok a magyar váltó.

Jól kezdődött, jól is zárult: a hazai válogatott négy aranyéremmel zárta az Eb-t; hat számból ez nem is olyan rossz arány...

Férfi váltó: 1. Magyarország 5476 pont, 2. Ukrajna 5416, 3. Oroszország 5366.

Éremtáblázat

Ahogy tetszik... Fülep, Kállai, Horváth