A Túl a sövényen alapötlete egészen zseniális: mutassunk egy szarkasztikusan árnyalt képet az emberekről az állatok szemszögéből. Főhősei Verne, a konzervatív gondolkodású teknős és Stikli, a vakmerő csibész mosómedve és egy pár humoros mellékszereplő állat. Stikli sajátos képet alkot rólunk, emberekről. Mi vagyunk az effektív zabagépek, akik azért léteznek, hogy junk fooddal tömjék a fejüket (és nem azért esznek, hogy éljenek).

A nagy találkozás azért jön létre, mert amíg az állatok téli álmot aludtak, erdőjüket kiirtották, a "maradék" pedig egy lakópark közepén díszeleg. A csapatnak nincs választása, behatolnak az emberi világba, azaz a végtelen kaja országába.

Az alapanyag, T. Lewis és Michael Fry 1995-óta megjelenő, azonos című képregénye, az egyetlen comics, amely behatóan és tanító jelleggel foglalkozik a fogyasztói társadalom furcsaságaival. Ezt most itt is érezni, de az alkotók inkább a szórakoztatás irányába terelték a moziváltozatot. Nem tragédia, így is az év eddigi legjobb animációs moziját kaptuk.

A hét - elvileg - sikerdarabja a Superman visszatér lett volna, de nagy tömegeket nem mozgatott meg. Bár a világon szinte mindenhol frenetikus siker. A tengerentúlon a nyitó hétvégén mintegy 52 millió dollárt hozott: ehhez képest a budapesti 13 ezer néző tragikus eredmény. A forgalmazónak talán egy kicsit többet kellett volna sulykolnia, hogy milyen jó fej is ez a Superman, mert Magyarországon az alapképregény sem olyan kultikus mű, mint máshol, és a hetvenes és nyolcvanas években készült Richard Donner-féle mozik sem szóltak akkorát, mint illene. Pedig az 1978-ban készült, Superman földre érkezését taglaló első epizód igazi hollywoodi klaszszikus, a főszeplő Marlon Brando és Christopher Reeve is a történet legendáivá váltak. Ezen nem sokat rontott a két évvel később készült folytatás, amelyben gonosz kryptoniak (innen származik Superman) törtek az életünkre. Nem így a harmadik, amelyben Superman önmaga gonosz énjével hadakozott és a negyedik, amely röviden a filmtörténet egyik szégyenfoltja. Ez tönkre is tette a szériát: 19 évnek kellett eltelnie, hogy Hollywood újra próbálkozzon.

Számos rendező és színész neve megfordult ez idő alatt a Superman-produkciónál, a befutó az ifjú rendező, Bryan Synger lett, aki korábban életet lehelt az X-Menbe. Ennek ismeretében meglepő, hogy egy teljesen retrohangulatú, sorrendben a röpke tizenöt éve készült második mozifilmet folytató darabbal állt elő. Megtartották a régies lassú tempót, John Williams amúgy zseniális zenéjét, és digitálisan felélesztették Marlon Brandót. Koncepcionális munka, van valami szimpatikus ebben a monumentális tisztelgésben, ezért félve vallom be: rettentő unalmasnak találtam.

Visszatérnek A Karib-tenger kalózai a vászonra Fórum Hungary