Az árképzés felügyeletének szervezeti kereteit még nem dolgozták ki, de a jogszabályt várhatóan ősszel beterjesztik a parlament elé.

Mint Varga Miklós vízügyi szakállamtitkár kérdésünkre elmondta, nem biztos, hogy a tervezett hatóság a minisztérium szervezetéhez tartozik majd. Az is elképzelhető, hogy a vízközműcégek közösen működtetik, és az állam csak a hatósági jogosítványokat teremti meg hozzá - erre is van példa Európában.

- Az a lényeg, hogy legyen egy kötelező árképzési rendszer, s ne lehessen hasra ütve megállapítani az árakat - hangsúlyozta az államtitkár. Szerinte nem az a cél, hogy egységesek legyenek az árak, hanem az, hogy ne kerülhessen be a díjszámításba semmi, ami nem oda való. A jogszabállyal a szolgáltatók körében is szeretnének rendet tenni, jelenleg nincs ugyanis semmilyen engedélyhez, szakmai vagy tőkeerősségi kritériumhoz kötve, hogy ki nyújthat ilyen szolgáltatást, s ez a rendezetlenség gyakran visszaköszön az árképzésben.

Azzal maguk a szolgáltatók is egyetértenek, hogy hasznos volna szabályozni (lehetőleg törvénnyel) az árképzést, most ugyanis az ármegállapító hatóságként működő képviselő-testületek kezét gyakorlatilag semmi sem köti meg. - Hogy jó minőségű-e a víz vagy tisztítani kell, közel vagy távolabb van-e a szennyvíztisztító, az sem teljesen számszerűsíthető adottság, de például nincs egyértelmű szabály az amortizáció elszámolására sem - fogalmazott kérdésünkre Papp Mária, a Magyar Vízközmű Szövetség főtitkára.

A települési önkormányzatok ármegállapítási joga a tervek szerint valamilyen formában azonban megmarad: az állam csupán kötelező és egységes sorvezetőt készít a helyi árképzéshez.

A magas ár miatt újra forog a kerekes kút