Mégsem kivételes csapat
A Milan ugyan sikeresebb a BEK-ben, illetve a BL-ben a Juventusnál, de a torinói csapat messze a legtöbbszörös itáliai bajnok. Szó szerint a Serie A specialistája, hiszen huszonkilenc aranyérme közül huszonhetet azóta szerzett, hogy az ezen a néven futó olasz bajnokságot 1929-ben létrehozták.
Az a huszonkilenc jelenleg már csak huszonhét, mert a sportbíróság nem volt tekintettel...
Álljon itt röviden, mi mindenre nem.
Az "Öreg Hölgy" első aranykora már akkor elérkezett, amikor az első világbajnokságot megrendezték. Azon az 1930-as vetélkedőn az olasz válogatott még nem vett részt, viszont az 1934-esen nem csupán rajthoz állt: a második vb-t már megnyerte, soraiban nem kevesebb, mint nyolc Juventus-játékossal (Combival, Rosettával, Caligarisszal, Montival, Bertolinivel, Ferrarival, Orsival, Borellal). Még szép, hogy tele volt torinóival a squadra azzurra, hiszen a Juve 1931 és 1935 között szériában ötször hódította el a bajnoki címet. A Foni, Rava hátvédpár révén még az 1938-as világbajnoki diadalhoz is volt "némi" köze - Ferrari ekkor már az Interben (Ambrosianában) játszott -, majd labdarúgói ugyanúgy domináltak a harmadik olasz vb-elsőséget megszerző, 1982-es válogatottban, mint az 1934-esben.
Ekkor íródott a második aranykor.
Az 1976 és 1986 közötti tíz esztendőben - a nevezetes Trapattoni-érában - a Juventus hatszor volt bajnok, elnyerte az UEFA Kupát (1977), a KEK-et (1984), a BEK-et (1985), a klubcsapatok Világ Kupáját (1986), és felvonultatta Zoffot, Gentilét, Scireát, Cabrinit, Causiót, Tardellit, Bettegát, Rossit (hogy a szintén világhíres légiósokról, Boniekről vagy Platiniről ne is beszéljünk).
Illik a történelmi folyamatba, hogy a negyedik itáliai világbajnoki címben is meghatározó szerepe van a zebracsíkos klubnak. Innen került ki az "új Trap", Lippi kapitány, továbbá Buffon, Cannavaro, Zambrotta, Camoranesi, Del Piero. Az első három nélkül Olaszország válogatottja aligha lehetett volna aranyérmes... Ám a Juventus még az ezüstre is büszke lehet, elvégre Thuram és Vieira legalább akkora részt vállalt a franciák előmenetelében, mint Buffon vagy Cannavaro az itáliaiak döntőbe jutásában. S bár a szintén torinói Trezeguet volt az egyetlen, aki rontott a tizenegyespárbajban, azért az még 1934-et is felülmúlja, hogy egyazon klubból nyolc futballista lépett pályára a sportág első számú találkozóján. (Hetvenkét évvel korábban "csak" öt Juve-játékos szerepelt a döntő mérkőzésen.)
Szóval, a Juventus mindenben főrészes.
De mivel ez - a jelek szerint - mégsem annyira megható, most a kalamajkában is vastagon benne van.
